Április végén egyházmegyénk egy maréknyi csapata útra kelt, és ellátogatott Boldog II. János Pál pápánk szülőhazájába, Lengyelországba.
2013. április 27- május 1.
Lengyelország
Zarándoknapló
Ezelőtt sosem voltam zarándokolni… Voltam ugyan Madridban az Ifjúsági Világtalálkozón és Rómában is, de valahogy azok az utak különböztek ettől a lengyel úttól. Bár nem tudtam igazán, miért megyek, teljesen egyértelmű volt, hogy ez nem lehet másképp. Persze oka mindennek van, legfeljebb nem derül ki, csak miután a végére értünk, mondjuk egy zarándoklatnak. Azt szokták mondani, hogy nem a cél a fontos, hanem az út, amin végig megyünk, s eljutunk… valahová. Azt hiszem, ez a zarándoklat pontosan ilyen volt.
Hála Istennek és a profi szervezésnek – amiért mindannyian nagyon hálásak vagyunk Gábriel Zolinak, Sztankó Szandinak és Gosia nővérnek –, nem volt titok előttünk az úti cél sem.
Jártunk Zakopanéban, ahol még ilyenkor is havasak a hegytetők, két éjszakát töltöttünk Kalwaria Zebrzydowskán, ahol együtt imádkozhattunk a Szűzanya előtt. Meglátogattuk Lagiewnikiben az Isteni Irgalmasság Bazilikáját, amelyet Szent Fausztina nővér emlékezetének emeltek, s amely alatt a magyar kápolnában, magyar misén vehettünk részt Bezák Tamás atya jóvoltából, aki velünk volt végig az út során. Természetesen Krakkót sem hagytuk ki a meglátogatandó városok listájáról, s benne a Wawelt. Azt hiszem, láttuk Közép-Európa összes falikárpitját… 🙂 A harmadik nap betértünk a wadowicei bazilikába, és megnéztük Boldog II. János Pál pápa szülőházát is. A wieliczkai sóbánya termeiben járva megtudhattuk, hogy valójában Szent Kingának köszönhető az a temérdek só, amit a mai napig bányásznak a lengyel munkások.
Az út végéhez közeledve, a czestochowai Fekete Madonna kép előtt tartott szentmise volt a zarándoklat talán „legnagyobb” eseménye. Sok minden történt már addigra, és talán kellőképpen fáradtak is voltunk, de akkor, azt hiszem, mindannyian együtt tudtunk lenni, a szó legszebb értelmében. Az utolsó, Lengyelországban töltött napon Auschwitz és Birkenau haláltáboraiban vezettek körbe minket. Az itt tett látogatás után a Szent Anna-hegy felé vettük az irányt, ahol még egy éjszakát töltöttünk a hazaindulás előtt. Este, a Szent Anna Bazilikában tartott dicsőítés, mise és egy kis helytörténeti előadás után (Köszönet Gosia nővér bravúros tolmácsolásáért!) egy közös agapéval zártuk az együtt töltött öt napot. Másnap reggel, a hálaadó mise után indultunk haza, ki Vácra, ki Sülybe, ki Pestre vagy más helyekre…
Mindannyian hoztunk, adtunk, kaptunk valamit. Mind ugyanazokon a helyeken jártunk, mégis más élményekkel, emlékekkel tértünk haza. Számomra a legszebb, legvidámabb élmény a zakopanei lanovkázás volt, ahová – mint gyanútlan turisták illetve zarándokok – rövidnadrágban, kiscipőben, strandpapucsban indultunk. Fent, a hegyen aztán orkánerejű szél és egy „cseppet” hűvösebb levegő fogadott, mint amit a hegy lábánál megszoktunk… A kihagyhatatlan közös képre azért összeálltunk, a hüttében pedig felmelegítettük magunkat egy-egy forró csokival vagy teával.
Nem a cél számít. Azért vettünk részt ezen a zarándoklaton – fiatalok és régebb óta fiatalok -, hogy együtt legyünk, együtt imádkozzunk, beszélgessünk, hogy tanuljunk egymástól. És hogy mindezt ilyen jó hangulatban tehettük, azért hálával a Szűzanyának tartozunk!
Blazsek Bea
