Ma mindenki emlékezik valakire,
de legfőképp a szeretteinkre.
Akik már nincsenek közöttünk,
ott vannak az égben fölöttünk.
Értük gyertyát gyújtva emlékezünk,
és a sírjukra koszorút teszünk.
Közben a hiányukat érezzük,
őket gondolatainkban felélesszük.
Milyen jó volna, ha együtt lehetnénk,
ezért valamit most tehetnék.
Bármit, csak hogy együtt lehessünk,
újra veletek beszélgethessünk.
De ezek már csak emlékek,
mint ahogy a közös fényképek.
Ahol jó visszanézni bennetek,
amik engem tovább erősítenek.
A szívemben őrzöm emléketek,
én jól vagyok, ennek örüljetek.
Megállom a helyemet a világban,
belefoglalom a neveteket az imámba.
