Augusztus 24-én, 10:00-kor kezdődő ünnepi szentmise keretében szentelték fel egyházmegyénk új püspökét, Marton Zsolt atyát.
A hatalmas tömegben itt-ott mentés pólókat és az Ifjúsági Világtalálkozókról ismert ifiirodás zászlókat lehetett látni ,,HUNGARY – Váci Egyházmegye” felirattal. Nem készültünk MenteMissziós reprezentatív megjelenéssel, de nagy élmény volt, amikor felismertük egymást a tömegben, és amikor püspök atya áldását adta ránk…
Élménybeszámoló következik:
,,Számomra a Püspökszentelés hatalmas élmény volt. Rengeteg rég nem látott atyával találkoztam, sok mentés ismerőssel futottunk össze ezen a jeles eseményen. Nagyon sokat jelentett, hogy személyesen ott lehettem és részese lehettem ennek az alkalomnak. A tavaszi nagymarosi ifjúsági találkozón úgy alakult, hogy Zsolt püspök atyánál végezhettem a szentgyónásom, ez még jóval a kinevezése előtt történt és az Ipolyos táborral mikor Hatvanba látogattunk, szentmisét mutatott be nekünk, már kinevezése után. Mindkét alkalommal nagyon örültem Neki! Áradt belőle a nyitottság, a szeretet, a kíváncsiság! 🙂 A szentelésen is hasonló élményeim voltak. A végén mikor végigsétált a tömegen, áldást osztani egyik oldalán Beer Miklós volt püspök atyával és Varga Lajos segéd püspökünkkel nagyon megható pillanat volt, ujjongott a tömeg. Reméljük még sokszor lesz alkalmunk találkozni vele, megismerni Őt és hallgatni tanító, bátorító szavait.”
Kasza Boglárka – régiófelelős az Ipolymenti Nagyboldogasszony Közösségben
,,Amikor először olvastam a Magyar Kuríron Zsolt atya kinevezését a Váci Egyházmegye élére két gondolat jutott eszembe. Miklós püspökre mi, papnövendékek úgy tekintettünk, mintha a nagypapánk lenne. Hosszú évek óta támogat, erősít és bíztat bennünket azon az úton amelyen járunk, amely útra hitünk szerint mindnyájunkat az Isten hívott meg; püspöki szolgálata alatt számos szép papi élet kezdődött el. Ebbe a közegbe „ékelődött” most Zsolt atya, akivel kereken egy generáció választ el bennünket. Most már nemcsak „nagypapánk”, hanem „apánk” is van a váci püspökségen.
A másik gondolatom, az első közös élményem Zsolt püspökkel még rektorkorából való. Engem 2015-ben vettek föl az egyházmegye papnövendékei közé. Ebben az évben lett a Központi Szeminárium rektora Marton Zsolt atya. Beköltözését követően, plébánosommal közösen látogattuk meg a papnevelő intézet új vezetőjét.
A püspökszentelésre és az azt megelőző előző napi próbára is egy táborból „szaladtam” haza a mi Váci Székesegyházunkba. A próbán még nem éreztem izgalmat, viszont a szentelés napján, már amikor felszálltam a zarándokbuszra éreztem, hogy azért picit félek. 🙂 Abban a nagy megtiszteltetésben volt részem, hogy Bíboros Úr mikrifere lehettem, s ez a dolog amennyire áldás, annyira ,,átok” is.
A szertartás előtt elgondolkodtam azon, hogy vajon Zsolt püspök vagy én izgulok jobban. Arra jutottam, hogy én. Ugyanakkor nagy élmény volt számomra ennyire „testközelben” lenni. Gondolok itt akár a krizmával való megkenésre, akár a püspöki jelvények átadására. Nagyon örültem, hogy azzal a Zsolt atyával, akivel egyszerre kezdtük a szemináriumot – ő, mint rektor, én,mint papnövendék – ott térdelhettem és jelen lehettem az ő szentelésén.
Kérem a kedves testvérek imáit új püspökünkre, az ő püspöki szolgálatára; és kérem az imákat az egyházmegyében szolgáló papok, papnövendékek, szolgálattevők számára is, hogy egy – egy egyházközség életében valóban a püspökünk kinyújtott karjává tudjunk válni, így képviselve a minket szerető, teremtő Istent.”
Vida Attila – kispap, régiós táborok résztvevője
,,Mindenképpen szerettem volna elmenni a püspökszentelésre. A kérdés csak az volt, hogy a feleségem és a két hónapos kislányom is bevállalják-e a nagy utazást Vácra, vagy egyedül kell mennem. Végül is úgy döntöttünk, hogy nekivágunk. Abszolút megérte. Az egész egyházmegye együtt ünnepelt, és jó volt családként részesének lenni mindennek. Sok régi és új baráttal, ismerőssel találkoztunk a tömegben. A többiek adták az ötletet, hogy hozzak zászlót az ifiirodából, hogy jobban megtaláljuk egymást. Ez sikerült is. Mikor Zsolt Püspök Atya elsétált a zászlónk előtt, csak ennyit mondott: ,,Igen, éljen a Váci Egyházmegye!” Úgy gondolom, mindnyájan egyetértünk. 🙂 „
Kis Domonkos – Ifjúsági Iroda vezetője, Lelkészségi Koordinátor
