A Csütörtöki Csoport több mint kétszáz fős katolikus ifjúsági közösség. Plébániaközi, sőt Kárpát-medencei csoport, hiszen tagjai között sok vidéki, köztük több határon túli Budapesten tanuló diák, a fővárosban dolgozó fiatal diplomás található. Lelkivezetőnk Bíró László püspök atya, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottságának elnöke.
A CsüCsop története immár nyolc évre nyúlik vissza. Néhány fős körből duzzadt több mint húsz kiscsoportból álló nagyobb közösséggé. Felvállalt, célul kitűzött jellemzőnk a személyességre törekvés, az újabb tagok iránti nyitottság, a közösségünk és az Egyház iránti elkötelezettség és a meg-megújítandó Krisztusra-irányultság. Szeretnénk lelki otthont nyújtani a fővárosban tanuló, dolgozó, olykor le is telepedő, vagy születésétől itt élő hívő vagy kereső fiataloknak, s egyben – Püspök atyánk szavaival – mint a „Remény Közössége”, jelnek lenni a „világ”, az anyagi-lelki hiányoktól szenvedő társadalom felé.
A Csoport neve is jelzi, hogy hétről hétre, csütörtök este 7 órakor gyűlünk össze a közös imádságra, elmélkedésre, kiscsoportos beszélgetésekre, és személyes beszélgetésekre alkalmat adó agapéra. A „hittanórákon” túl kiscsoportonként változatos programokon igyekszünk mélyebben megismerni, megszeretni egymást; a „nagy” közösség egységét pedig a heti összejövetelen túl különböző egyéb alkalmak (ld. Tevékenységeink) szolgálják: lelki napok, táncmulatságok, önképző körök, nyári táborok.
A kapcsolattartást, egymás segítését szolgálja a Levelezőlista és ez a honlap is. Tudjuk, az internet nem pótolhatja a személyes találkozásokat, sőt talán még a figyelmes telefonbeszélgetéseket sem; mégis jó eszköz lehet gondolataink, közérdekű információink megosztására, és különösen fontos szerepe van közösségünk azon (egykori) tagjai számára, akik – letelepedve, megházasodva – vidéken vagy (átmenetileg) külföldön élnek, szolgálnak.
Velük egységben alkotunk Isten felé vándorló, zarándokló krisztusi közösséget, kitartva „az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.” (ApCsel 2,42)
