Isten az embert örömre teremtette. „Azokkal, akik örülnek, örüljetek!” (Róm 12,15) A Sátán meg akarja mérgezni ezt az örömöt. Fő célja, hogy Isten barátainak örömét megrontsa, hogy megmételyezze szórakozásainkat. Megpróbál rávenni minket, hogy a szórakozásainkba bűnös elemeket is keverjünk, vagy azokat a tiszta örömök mellett méregként beszippantsuk és megtűrjük. Ha ezt nem tudja elérni, akkor azt akarja, hogy tiszták legyünk, mint az angyalok, de hidegek, mint a kígyók – ördögi módon el akarja venni képességünket az örömre. Ez az ördög egyik legnagyobb sikere. Isten lényege a Szentháromságos személyek egysége és perichoresise = egymásban léte.
Az Isten lényege az Atya a Fiú és a Szentlélek szédítően boldog „körtánca”, ahova minket is hívogatnak. Ennek a végtelenül nagy bulinak a részesei lehetünk. Itt a földön létező legnagyobb „buli” a Szentmise, ha feltárul igazi értelme és bevonódunk ebbe a rejtélyesen bontakozó misztikus körtáncba.
Egy király menyegzőt rendezett a Fiának. – olvassuk Jézus példabeszédében. Minden a Fiúért van és a Szentlélekben áll fenn. Minden a Fiú menyegzőjéért van. De hol a menyasszony? A menyasszonyért lett megteremtve a világ. A teremtés a Fiú jegyajándéka a menyasszonynak, aki az Egyház. Isten nem külön-külön szentel meg bennünket, hanem egy test tagjaként. És nem külön-külön lát minket, hanem elsősorban Fiának testeként (Fiával egy testű mennyasszonyként). A menyasszony az Egyház vagy az egyes lélek, amennyiben az egy testhez (az Egyházhoz) kapcsolódik (adhaeret – vagy van valamiképpen hozzárendelve). A világ és benne az ember ezért a menyegzőért lett megteremtve, hogy részesüljön Isten tökéletesen boldog életében (KEK), a Szentháromságos személyek közötti menyegzői egység örömében.
Ez a körtánc evilági körülmények között vérből és fájdalomból születik (a bűn miatt). Akkor élünk teljes életet, ha elég merészek vagyunk, hogy az Egyházban az egységnek ezt a szédítően boldog és fájdalmas táncát Jézussal eltáncoljuk halálon és feltámadáson át pünkösdig. A Biblia is a menyegző földi szentségi megjelenítésével kezdődik, a férfi és a nő egyesülésének és felbonthatatlan egységre rendeltségének menyegzői örömkiáltásaival: ez már csont az én csontomból. Jézus is egy menyegzőn kezdi el nyilvános működését János apostol szerint, és a Szentírás utolsó könyve, a Jelenések Könyve, a Bárány menyegzőjével zárul.
