TESTVÉRI FEDDÉS FELELŐSSÉGE – avagy légy JÓ MUMUS!
A bulikon, táncos-zenés diszkószerű alkalmakon tudunk-e szólni egymásnak, hogy te figyelj már, ne igyál, vagy így ne táncolj, ne viselkedj, mert ez klikkesedő vagy szemérmetlen stb. Föl merjük-e ezt vállalni valamennyien, hisz keresztény kötelességünk, vagy legalább annak felelősségét, hogy a közösségből néhányakat kinevezünk erre a szolgálatra, vagy azt várja mindenki, hogy majd a pap szól, ha itt van. De talán egyesek alig várják, hogy elmenjen. Akkor van egy életünk, amit keresztényként a templomban mutatunk, de közben a hétköznapjaink nem a tisztaszívűségről szólnak. Ne engedjük meg magunk között ezt.
„Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti? El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok!” (1Kor 5,6-7)
Ki kell vetnünk magunkból ezeket a magatartásmódokat, a rosszaság kovászát, mert belülről mérgez és a jóság kovászává kell lenni! Kovászoljuk a bulikat!
Tanuljunk meg szeretetből jó mumussá válni egymás számára, ha kell, vagyis alakítsuk ki a testvéri feddésnek és figyelmeztetésnek humoros, kedves, de határozott, stílusos, vagány formáját, hogy ne vénasszonyos botránkozás legyen belőle, ami gőgös elkülönülésből fakad, hanem testvéri szeretetből fakadó intés, ami a közös ünnep és szórakozás jóleső örömét félti és őrzi.
