A béke építői 4.
„Békesség nektek!” (Jn 20,19)
„Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, hanem te győzd le a rosszat jóval!” (Fil 2,1)
Béke a világban akkor lesz, ha bennünk is béke van, mert kiengesztelődünk Istennel Jézus Krisztus által.
Béke akkor lesz a világban, ha megbocsátunk és kiengesztelődünk Istennel, egymással és önmagunkkal.
Mikor van a lelkedben békesség?
– Rá tudsz hagyatkozni Istenre
– Fontos számodra a világ jól léte
– Fontos számodra a másik ember jól léte
– Van otthonod a világban (barátok, vezetők, segítségre szorulók egyensúlya, minőségi szabad idő, testi és lelki fittség, kiegyensúlyozott anyagiak)
Az evangélium szava mindig időszerű, örök mondanivalója van, Jézus tanításának azonban egy-egy gondolata a történelmi helyzetnek megfelelően különös időszerűséget kap. Háború van a világban, emberek halnak meg ártatlanul s milliók földönfutókká lesznek. Mi, keresztény emberek belekapaszkodunk Jézus szavaiba, amit a föltámadás után elsőként mondott: „Békesség nektek”.
Nyilvános működése elején a Nyolc boldogság boldogmondásai között már szólt hozzánk: „Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívják majd őket” (Mt 5,9). Nem csupán a békességes lelkületűek, hanem akik fáradoznak a béke megvalósulásáért.
Az utolsó vacsorán pedig nagy testamentumában szólt hozzánk, ami az Eucharisztia végzésére szól és arra, hogy legyünk egységben s ugyanakkor azt is megígérte, hogy békességet hagy ránk, de nem a világét (vö. Jn 14,24-31).
Amikor a békéről elmélkedünk, a Szentírás gondolatvilágához kell fordulnunk. Jézus hallgatóságának körében mindennapos szó volt a béke, sőt üdvözlő formulaként szerepelt: ’salom’ – a béke veled, békesség veletek.
Az Ószövetség gondolatvilágában sem fegyverszünetet jelentett a béke, hanem a jólét, a boldogság, az üdvösség, az igazságosság áldásához kapcsolódott. Az üdvtörténet során a békét előbb, mint földi boldogságot fogták fel, ezt később, egyre később mint lelki jót értelmezték, minthogy az az égből ered.
A prófétai jövendölések a boldog messiási korról szóltak, a béke fejedelmének eljöttéről, ennek tudatában tanított Jézus, szavaiban rezonálnak a prófétai szavak, mert a békesség szerzőit ’Isten fiainak’ nevezte. Az ’Isten fiai’ kifejezés Isten utánzását is jelenti, hiszen Isten maga a békesség teremtője. Jósága még Isten ellenségeire is kiárad. Ezért aki utánozza mindkét tevékenységét, az lélekben Isten fiává válik.
Az Újszövetségben a békességszerzés Krisztushoz való hasonlóságot is jelent. Aranyszájú Szent János mondja: „a békességszerzők azért neveztetnek Isten fiainak, mert hasonlítanak Krisztushoz, az emberiség Istennel való kibékítőjéhez, aki békét hozott a földre.” Jézus magához hasonlította őket, benne az egyetlen Fiúban, ’Isten fiai’ lesznek.
Az apostoli igehirdetés ezért az Isten országa gondolata mellé társította a békességet, melyet Jézus hozott élete, halála, föltámadása által, melyet köztünk megvalósított. Izajás próféta írta az eljövendő Messiásról, a szenvedő szolgáról: „A mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást” (Iz 53,5). Ez a béke Isten és ember kiengesztelődését és a Jézust követők egymás közti megértését hozta.
Istenem, Te vagy az élet és a békesség forrása. Áldott legyen a neved mindörökké! Tudjuk, hogy Te fordítasz bennünket a békesség felé most a háború idején. Azért imádkozunk, hogy akik egymás ellenségei, beszéljenek egymással; azok, akik egymás számára idegenekké váltak, barátsággal nyújtsák a kezüket egymásnak; hogy a nemzetek keressék a BÉKESSÉG útját. Erősítsd elhatározásunkat, hogy környezetünkben a kiengesztelődést szolgáljuk. Adj nekünk: megértést, mely véget vet a viszálykodásnak, irgalmat, mely kioltja a gyűlöletet, megbocsátást, mely legyőzi a bosszút. Tedd képessé az embereket, hogy A SZERETET törvénye szerint éljenek. Amen
