„Elsőre azt gondolhatnánk, hogy Pablo életét nem érdemes megfilmesíteni. Ugyanis ő nem pedofil, nem nőcsábász, nem rabló. Nem ördögűző, nem misszionárius egy őserdőben, nem egy új egyházi intézmény alapítója. Még csak nem is plébános. És mégis meggyőződésem, hogy érdemes megismerni Pablo életét, mert ő se több, se kevesebb, mint egy jó pap.” (Juan Manuel Cotelo, a rendező)
Napjainkban a médiában nem könnyű bármi pozitívat is találni a katolikus papokról. Ezzel szemben hatalmas mennyiségű, és kimerítően részletes információt találhatunk olyan papokról, akik rossz példát adnak. És róluk mindent tudunk, hála a rengeteg újságíró, forgatókönyv író és rendező munkájának.
Az Utolsó Hegycsúcs pedig egy olyan fajta papot mutat be, amiről senki nem beszél manapság: derűs, nagyvonalú, segítőkész és szerény pap. Jézus embere, aki Istent szolgálja, miközben másokat szolgál. Pablo pedig nem több, nem kevesebb, mint egy jó pap.
Takács Mimmi
