Az egyház megmondja, hogy mit kell tenni, és mindenki megy utána, mint a birka, semmi önálló gondolat nincs. Írta valaki.
Érdekes, én pont az ellenkezőjét gondolom. Az igazi nagy szellemek, akik képesek voltak meghaladni korukat és maradandót alkottak, azok az Egyházban éltek és mérhetetlenül kreatívak voltak a jóságban. Páli Szent Vince kezdte el tanítani a szegény gyerekeket, kortársa, a magát felvilágosultnak gondoló Voltaire elhibázottnak tartotta a szegény gyerekek taníttatását, mert osztotta a korabeli nézetet, hogy az alsóbb néprétegek azért olyanok, mert természetüknél fogva primitívek. Az Evangélium szerinti élet a világ legmodernebb és legkreatívabb dolga. Nézd meg Szent Ferenc szabadságát vagy Szent István ezeréves államalkotói művét!
A hülyeséghez és a bűnhöz nem kell túl sok ész és ötlet. Épphogy azokat az embereket tartom önállótlannak, akik a szabadság nevében rosszat, bűnt cselekszenek, mert valójában azt teszik, amit sokan mások is tesznek, s amire ösztönös, önző vágyaik késztetik. Igazából rabjaik szenvedélyeiknek. „Aki a bűnt cselekszi, szolgája a bűnnek!” (Jn 8,34).
Az Egyház mindössze annyit kér, hogy ne kövess el bűnt, és teljes erődből kövesd Jézust. De hogy ez a követés a te személyes életedben konkrétan mit jelent, a jóságnak milyen kreatív formáját fogod megvalósítani az életet adó keretek között, az egyes-egyedül rád van bízva. Na, ehhez kell ám az önállóság és bátorság, szembe menni a tömeggel, sőt még önmagad lefele húzó vágyaival is. Nem tudom, mihez kell nagyobb ész és önállóság: homokvárat építeni, vagy beiratkozni a Művész iskolájába, elsajátítani a művészet és az építészet törvényeit, szabályait, irányelveit, s felépíteni egy gótikus vagy egy barokk vagy akármilyen katedrálist? Eldöntheted, hogy életeddel önállóskodó homokvárat építesz, ami egyszer összedől, vagy beiratkozol az isteni Művész iskolájába, s maradandót és egyszerre egyedit alkotsz.
Farkas Laci atya
