Már lassan másfél hónap eltelt belőle, de talán még mindig nem késő újévi gondolatokat megfogalmazni. A kezdés, az újrakezdés mindig aktuális. Ha már megfogadtunk magunknak valamit az újesztendőben, akkor jó erre visszatekinteni és új lendületet venni benne, ha pedig még nem, akkor itt a lehetőség, hogy lépjünk egyet előre a szeretet útjain.
Az újév az új kezdések ideje. Márpedig egyedül, a saját erőnkből nem tudunk igazán újra kezdeni, változtatni. Ahogy Dietrich Bonhoeffer vértanú evangélikus lelkész megállapítja: „Ott, ahol az ember csak önmagában zárva él, csak önmagából kiindulva cselekszik, az mindig a Régi, az Elmúlt marad. Egyedül, ahol Isten van, ott van az Új, a Kezdet.”
Van egy szép naptár az asztalomon: szép, hegyes tájakat ábrázol és minden hónapra egy szentírási mondat áll rajta. Januárban ezt a mondatot olvashattam minden nap, amikor csak ránéztem: „Én veletek vagyok, minden nap, a világ végezetéig” (Mt 28,20)
Az újesztendő kezdetén és nap, mint nap jó újra belegondolni Jézusnak ebbe az ígéretébe. Ő valóban ott van velünk, minden nap. Ha visszatekintünk, akkor is láthatjuk, hogy Ő ott volt velünk minden örömben és minden nehézségben is, és előre tekintve is teljes bizalommal számíthatnunk Őrá. Ő itt van most is, a mai napon is velünk.
Mintha igazából nem is volna más feladatunk, minthogy egyre teljesebben fölfedezzük ezt a jelenlétet, Jézust, aki velünk van és engedjük, hogy Ő vezessen bennünket az Atyához a Szentlélek által. Ehhez három újévi elhatározás-tippet szeretnék megosztani: a személyes imádságot, a közösségi együttléteket és a megújított bizalmat Jézusban.
A téli régiós találkozók témája, a személyes imádság, nagyon jó meghívás arra, hogy a mindennapi imában megnyíljon a szemünk és a szívünk Jézus jelenlétére. Oly sok módja van az elcsendesedésnek, oly sokféle közvetlen találkozási lehetőség (Szentírással, dicsőítéssel, rózsafüzérrel, zsolozsmával…), csak a napirendünket, az időbeosztásunkat kellene úgy alakítani, hogy Jézus valóban az első helyre kerülhessen. Miért-ne lehetne egyik elhatározásunk éppen az, hogy megújítjuk idén az imaéletünket? Én most azt határoztam el, hogy jobban, egész szívvel igyekszem imádkozni a zsolozsmát. Nagy öröm, amikor egy-egy zsoltár-mondatban Isten szíven talál…
Ahogy a régiós, régió-közi, vagy össz-régiós találkozókon megélhetjük, Jézus egy másik ígérete ugyancsak segít, hogy valósággá váljon az Ő mindennapos jelenléte az életünkben. A közösségi együttlétek nem csak azért fontosak, mert jó másokkal találkozni és még nem is csupán a másoknak nyújtott szolgálat miatt, hanem leginkább azért, mert ott különösképpen is találkozhatunk Jézussal, aki minden nap velünk van. Ő ígérte meg, hogy ahol ketten vagy hárman az Ő nevében együtt vannak, Ő ott van közöttük (Mt 18,20). A közösségben, ha Jézus nevében, alapvetően Jézus miatt vagyunk együtt, fölerősödik az Ő jelenléte. Elkezd munkálkodni bennünk és közöttünk és csodákat tesz, megváltoztatja a szívünket. Jó volna sűrűbben, hétről-hétre keresni a közösségi együttlétet. Nem a saját kedvünk szerint, vagy, hogy csak jól érezzük magunkat, hanem Jézus miatt, aki találkozni akar velünk és általunk a többiekkel. Ezért érdemes volna elhatároznunk, hogy aktívabban bekapcsolódunk a helyi, plébániai közösségünkbe, illetve besegítünk ott, ahol még nincs, vagy csak alakulóban van. Keressük meg a módját, hogy hétről-hétre megélhessük ezt a találkozást.
Végül, az új évi tervezések kapcsán, azt is tapasztalom, hogy könnyen ránk telepszik a sokféle feladat súlya, és megijedhetünk a sokféle célkitűzéstől, hogy lesz-e rá erőnk. Nemrég hallottam egy szentnek tulajdonított kedves mondatot, amit Jézustól hallott: „Te csak gondolj mindig Rám, és én majd mindig gondolok rád, gondoskodom rólad!”
Ha valóban mindig, mindenben Őrá gondolunk, aki Velünk van minden nap, tényleg megtapasztalhatjuk, hogy mindenhez erőt ad és mindent elrendez.
Fedezzük föl újra ebben az évben, hogy Jézus ott van velünk minden nap a világ végéig! Találjunk társakat, barátokat, akikkel tudunk úgy együtt lenni az Ő nevében – minden hétköznapi feladatban is –, hogy Ő ott lehessen közöttünk! Ha már ketten, vagy hárman vagyunk, segíthetünk Jézusnak, hogy jobban jelen legyen az osztályunkban, közösségünkben, munkahelyünkön és egyre inkább átformáljon mindent az Ő országa szerint.
Fejérdy Áron atya
