Virágvasárnap az az ünnep, amikor a Jeruzsálem városkapuján belépő Jézusban egyben látjuk a nagypénteki áldozatot a győztes, feltámadott Krisztussal. Pálmalevelekkel köszöntik a szent városba szamárháton érkező Jézust, a diadal útján együtt ujjongnak a bevonuló Királynak.
Virágvasárnap különös ünnep. Egyszerre van jelen a szertartásban az öröm és a halál, a dicsőség és a szenvedés, a nép lelkendezése és a gyűlölettől eltorzult arcok kiáltozása. Ugyanazok az emberek, akik a bevonulásnál még hozsannát kiáltanak, a passióban már Krisztus kereszthalálát követelik. Az Egyház a liturgiában azt a hitét fejezi ki, hogy a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be, ezáltal megvalósítva a megváltást, lehetővé téve az embernek a szabadulást bűneitől. A drámai, színektől, képektől és érzelmektől fűtött történéssornak a középpontjában pedig ott áll Jézus, a csöndes, a hallgatag, és mégis hallatlanul erőteljes, egyetlen szavával végpusztulást idéző, templomot tisztító vagy éppenséggel tanító, megbocsátásért imádkozó Megváltó.
Az a kérdés virágvasárnap, hogy Jézust befogadjuk-e? Jöhet-e hozzánk, bevonulhat-e a mi utcánkba, a mi házunkba, a szívembe az Isten küldte Megváltó?
A dicsőséges bevonulás és a templommegtisztításban tetőző menet mindennél világosabban, egyértelműbben mondja ki: Jeruzsálem, megérkezett a királyod. Innentől kezdve nincs kitérés, nincs fondorkodás. Olyan felkiáltójel ez, amelyre felelni kell.
Krisztus jött, mert Isten elküldte, hogy közénk érkezzen, benne legyen az életünkben. Ha teret enged lelkünk Jézus befogadására, teljesen beköltözik az életünkbe, hogy fölvigye a keresztfára testében minden nyomorúságunkat, napi harcunkat és kezünkbe tegye a pálmalevelet. Győztes öröm azoknak adatik meg, akik Általa megkapják. Ujjongás, győzelemittasan boldog mámorban úszó ember Jézustól van. Neki soha sincsenek kudarcot vallott, becsapott, félrevezetett követői. Jézusban minden a győzelemről beszél. A próba, a keresztfa, a halál is. És ahhoz, hogy minderről megbizonyosodjunk, el kell indulnunk az úton!
Virágvasárnap értsük meg Krisztus üzenetét, halljuk meg szavát, s ezután a Nagyhét napjaiban igyekezzünk a hit, a ráhagyatkozás, a szeretet mind teljesebb válaszát megfogalmazni. Krisztus mellett, Krisztusért, Krisztussal, akiben meglátjuk királyunkat, aki szolgálni tanít bennünket. A bűnbánat, az önmegtagadás, a jócselekedet, az imádság, a Szentírás olvasása és az elmélkedés ennek legyen útja, hogy nagyböjti belső zarándoklásunk végén valóban elérjünk Húsvét örömére.
Hlinka József
Galga mente
