Sokan találkozhattunk már Szegedi László atya kiforrott teológiájával, néha számunkra túl magas gondolataival, esetleg hittankönyveivel, vagy lehet, hogy csak hallottunk róla, és tudjuk, hogy ő volt Szűz Mária eszköze a régiók elindításában. Nem régiben ismét tollat ragadott, és elkezdte összefoglalni Isten országáról szóló teológiáját. Ez a téma központi gondolatai közé tartozik. És valóban, izgalmas téma. Advent apropóján most meghívunk Titeket, hogy olvassátok velünk előadásait, hiszen épp arra várunk, hogy újra közénk testesüljön az, Aki elhozta nekünk az Országot.
3. elmélkedés AKI FEL TUDJA FOGNI ISTEN ORSZÁGÁT, FOGJA FEL!
Az Úr Jézus Isten országáról beszélt a legtöbbet, beszédeinek 80-90%-át Isten országáról mondta. Mi mindig az Egyházról beszélünk, arról van érthető, átfogó képünk, Isten országáról nincsen. Legfeljebb valami pontatlan kijelentést tudunk tenni róla.
A címben szereplő gondolatot, hogy aki fel tudja fogni, fogja fel, az Úr Jézus az Isten országáért vállalt önkéntes szüzességről mondta (vö. Mt 19,12), de Isten országának minden részletére és az egészre is alkalmazható, hogy aki fel tudja fogni, fogja fel, mert nem mindenki képes felfogni sem értelmi szinten, sem erkölcsileg. Volt, hogy az Úr Jézus küzdött a gondolataival, hogyan is világítsa meg az Isten országát, s így kezdte beszédét: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát, mihez is hasonlítsuk.” (Mk 4,30). Nem könnyű felfogni, hogy hetvenszer hétszer meg kell bocsájtani (vö. Mt 18,21-22), vagy hogy ne gyűjtsetek kincset a földön (Mt 6,19), vagy hogy dugjátok vissza hüvelyébe a kardotokat (vö. Mt 26,52). Isten országának problémája nem csupán abban van, hogy furcsa, túlzónak tűnő parancsai, vagy tanácsai vannak, hanem sok más kérdés is nehézzé teszi annak megértését, hogy mi is az Isten országa. A problémát növeli, hogy az Úr Jézus sohasem mondott átfogó beszédet Isten országáról. Részletkérdések megértése sem könnyű, de sokkal nehezebb annak megközelítése, hogy mi is az Isten országa, pedig hát azt ismerjük, amiről átfogó képünk van. Ha egy hozzá nem értő ember számítógép alkatrészeit látja, ezekből nem ismeri meg a számítógépet. Végeredményben mi az Isten országa? Isten országa itt a földön van, vagy a mennyországban? Teljesen Isten valósítja meg, vagy nekünk is van szerepünk abban, hogy megvalósuljon? Isten országa parancs vagy tanács? Mit kell nekünk tenni azon túl, hogy a Mi Atyánkban imádkozunk azért, hogy jöjjön el Isten országa.
Isten országát több oldalról meg lehet közelíteni. Egyik az, hogy nem okoskodunk róla sokat, hanem igyekszünk élni a Szentlélek vezetésével. Ezt az teszi bonyolulttá, hogy tisztességes hívő, amikor tisztességesen viselkedik, azt hiszi esetleg, hogy ez már Isten országa, pedig csak tisztességes ember. Az Isten országa szerinti viselkedésre rengeteg példa van a szentté avatott és szentté nem avatott szentek életében. Szent Ferenc, amikor az Angyalos Boldogasszony temploma felé tartott Leó testvérrel télvíz idején, hét mérföldön keresztül magyarázta lelki gyermekének, hogy mi nem, és mi az igazi boldogság. A hírnév, a tudomány, az elismerés, a négy nap óta halott feltámasztása, és annyi mindent felsorolt Ferenc testvér, majd mindig hozzátette: „Leó testvér, ez nem az igazi boldogság.” Aztán elkezdte ecsetelni az igazi boldogságot egy konkrét példán keresztül: „Amikor mi csuromvizesen az esőtől és összefagyva a hidegtől, mocskosan a sártól és elcsigázva az éhségtől, elérjük majd az Angyalos Boldogasszony kolostorát, s kopogunk a kapun, és a kapus mérgesen kinéz és megkérdezi: ,,Kik vagytok?”, mi meg azt feleljük: ,,Ketten a ti testvéreitek közül”, ő pedig így válaszol: ,,Hazudtok, közönséges csavargók vagytok, akik tekeregve a világon becsapjátok az embereket, és elorozzátok az alamizsnát a szegények elől, takarodjatok innen”. Aztán pedig egy göcsörtös bottal jól elagyabugyál minket. Ha mindezeket mi békességgel és örömmel viseljük, az áldott Krisztus szenvedéseire gondolva, ó, Leó testvér, írd: ebben áll a tökéletes boldogság.” (Assisi Szent Ferenc: Fioretti) Szent Ferenc biztos, hogy nem tudott volna elméleti, átfogó előadást tartani Isten országáról, de erre nem is volt szükség. Az Úr Jézus példája szerint, aki nem tartott elméleti előadást Isten országáról, a gyakorlati életben villantotta fel egy helyzetben, hogy mi az igazi boldogság. Mondhatta volna azt is, hogy ez az Isten országa, egyszerűbb volt, hogy igazi boldogságot mondott, mert az Isten országa titokzatos.
Isten országát meg lehet közelíteni oly módon, hogy tudományos alapon kezdjük elemezni az arám, héber, görög szavakat, ezek ószövetségi előfordulásait, s minél pontosabban igyekszünk meghatározni a szó értelmét az adott szövegösszefüggésben, s így tudományos megközelítéssel törekednénk megfogalmazni Isten országának fogalmát. Nagyon elvont, életidegen nyelvtani fogalmat kapnánk, ami nem adja vissza az Úr Jézus gondolatát.
Isten országát meg lehet közelíteni oly módon is, hogy emberek, akiket érdekel az evangéliumi élet, összeszövetkeznek, és amiben indítást éreznek rá, közösen igyekeznek megélni valamit belőle. Ez történt az összes szerzetesrendek történetének kezdeti szakaszában, itt-ott később is. Siroki Briegben, Hercegovinában 1945-ben a kommunista partizánok közeledtek a ferences kolostorhoz, hogy megöljék őket. A fiatalokat hazaküldték. Az egyik fiú egy órai otthonlét után azt mondta anyjának: „Én visszamegyek, ők az én közösségem.” Másnap ő is énekelve ment kivégzésére. A szerzetesek három témát választottak ki Isten országából, szegénységet, engedelmességet és tisztaságot, s ezt igyekeztek közösen megélni különböző korokban, különböző körülmények között. Isten országának bizonyos elemeit intézményesítették.
Isten országa életforma, erkölcs, közösség. Isten országa olyan erkölcs, életforma, közösség, amit a Szentlélek hoz létre. A Szentlélek ihlet, indít egyéneket, akik célt, fantáziát látnak abban, hogy közösen keressék a krisztusi életet, evangéliumot, Szentlélek vezetését a közösségben. A régebbi időben, amikor az egész társadalom keresztény volt, hamar intézményesültek és klerikalizálódtak ezek a közösségek. Korunkban laikusabbak, lazábbak, jobban benne maradnak a világban.
Isten országának kérdését meg lehet közelíteni társadalmi, szociológiai szempontból is. Azt vizsgáljuk, hogy az Isten országa csak egyének, kis közösségek életében játszhat szerepet, vagy meg lehet valósítani részben, esetleg teljesen társadalmi méretekben. Mi az Isten országának a viszonya a fennálló társadalmakhoz? Ebben az esetben nyilván meg kell fogalmazni, hogy mi is az Isten országa, és ez milyen szerepet tölt be társadalom életében? Létezik-e a társadalomban Isten országa, vagy csak utópia ezen a földön, hogy dugd vissza a hüvelyébe a kardot, s majd csak a mennyországban kell visszadugni, mert csak ott jön el Isten országa?
Isten országával mint társadalmi realitással, a múltban nem foglalkozott a teológia. Ez teljesen érthető. Az Egyház szoros kapcsolatban volt az állammal. Amennyiben pl. az államra kötelező törvénynek értelmezzük a „dugd vissza hüvelyébe a kardodat”-mondatot, az állam anarchiába zuhanna. A teológusok nem járták körül az Isten országa és az állam találkozásának témáját. Szent Ágoston Nagy Konstantinban látta a keresztény uralkodó ideális alakját, aki kemény volt a rosszak megbüntetésében, császári utódokat hagyott maga után. Mindezt nehéz levezetni az evangéliumokból. A kereszténység történetében szociális töltetű szekták küzdöttek azért, hogy az Egyház a szegénységet társadalmi szinten vegye reális, kötelező társadalmi parancsnak. Az Egyház ezeket a mozgalmakat eretnek tanként elítélte. Az Egyháznak igaza volt abban, hogy Krisztus Urunk nem akart e világi, hatalmi szervezetet formálni eszméjéből, mert ellenkező esetben e világi messiás királyként lépett volna fel. A szegénység tanácsa ebben a felfogásban, aki akar, szegényen, aki akar, gazdagon menjen be a mennyországba. Társadalmi szinten mit lehet belőle megvalósítani?
A piarista szerzetes Bulányi atyának a ’60-as években sajátos gondolatrendszere született az Isten országáról, ami csak a szocialista társadalomban jöhetett létre. Az atya az evangéliumot társadalmi modellnek tekintette, amit meg lehet, és meg kell valósítani fennálló társadalomként. Az Egyház mindig harmonikusan beilleszkedett az adott társadalomba a rabszolgatartó társadalomtól kezdve a feudalizmuson keresztül a demokratikus társadalmon át a népi demokráciáig, és nem harcolt ezek ellen, nem akart ezektől különböző társadalmi rendet felépíteni. Vallásos beállítottságú embereket a politika, gazdasági kérdések nem túlságosan érdeklik. Abban az időben tudatosan is távol tartottuk magunkat az istentelen, terrorista kommunista ideológiától és valóságtól. Bulányi atya az evangéliumokban elemezte Isten országát, és mint fennálló társadalmi rendet szemlélte, szembeállítva a hatalomra, gazdaságra épülő államhatalmakkal, a rabszolgatartó társadalomtól a népi demokráciáig. Immanens, e világi Isten országának nevezte az evangéliumi elemekből alkotott rendszerét, aminek az a lényege, hogy az adást, szolgálatot, erőszakmentességet nem evangéliumi tanácsnak, hanem az egész társadalomra nézve kötelező rendnek tekintette, amit meg lehet, és meg kell valósítani alulról jövő kezdeményezéssel. Az Egyházzal szemben igen kemény kritikát gyakorolt, hogy meghamisította az evangéliumot, tanácsnak tekintette ezeket a törvényeket, s nem törekedett ezeknek a megvalósítására. Hívő, katolikus embernek roppant idegen az atya társadalmi érdeklődési köre. Még idegenebb az Egyházzal szembeni kemény kritikája. Azt azonban be kellett látnunk, hogy nem tudunk választ adni az atya által felvetett problémákra jézusi alapon.
Bulányi atya gondolatvilága ma már történelmi emlék, nem társadalomformáló tényező, de valamire figyelmeztet bennünket az Egyház fejlődése folyamán. Az Úr Jézus biztos, hogy világméretekben, sőt azon túl egyetemes, örök távlatokban gondolkodott az Isten országáról, és biztos, hogy nem a mennyországra gondolt, hogy ott kell visszadugni hüvelyébe a kardot.
Amikor az e világi ország virágzik, akkor a hívek is elsősorban e világi polgároknak tekintik magukat, s nagyon kevesen tekintik az Egyházat fontosabbnak, mint az államot. Isten országának távlatában végképp nem gondolkodunk, noha Krisztus Urunk Isten országának távlatában gondolkodott, cselekedett. A nemzetek, államok tönkremenőben vannak. A multik, szabadkőművesek által uralt, irányított, tönkretett államokat egyre kevésbé tudjuk átfogó közösségünknek tekinteni. Ebben a légkörben a Szentlélek fokozottan Isten országának a keresésére sarkall minket nemcsak az élet kis eseményeiben, hanem átfogó távlatban is.
Isten országa hétköznapi élet, Isten országa átfogó eszme, tevékenységünk végső célja, ami azonos a mennyországgal, csak más szempontból nézzük. Amikor mennyországot mondunk, akkor a végső túlvilági boldogságra gondolunk, amikor Isten országát mondunk, akkor az itt, most közöttünk készülő mennyországra gondolunk, amiben feladatunk van.
Isten országa Titok. Isten országát keresni kell. A krisztusi életben kell keresni Isten országát. Amennyiben érdekel bennünket az Úr Jézus eszme-, gondolatvilága, célja, élete, és nem csupán a magunk primitív, e világi vallásos elképzeléseinkre fogjuk rá, hogy ez Isten gondolata, akarata, akkor keresnünk kell Isten országát.
Megbeszélni: Kit, milyen gondolat ragadott meg ebből az előadásból? Ebből mit tudnál aprópénzre váltva gyakorolni a héten? Próbáljuk meg felidézni az előadás tartalmát! 1. Mi az állam a mi életünkben? Mi az Egyház a tudatomban? 2. Mi az Isten országa tudatomban? 3. Meg tudnál-e fogalmazni valamit, amiben nem érted az Isten országát? 4. Hogyan keressük az Isten országát? (A Bibliaolvasással, imádsággal, megbeszélésekkel, Szentlélek vezetésére figyelve stb.).
Szegedi László
