„így lesz az Emberfia eljövetele is. Ha akkor ketten a szántóföldön lesznek, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. S ha két asszony őröl malommal, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok.” (Mt 24,37-44)
Mindkét asszony külsőleg ugyanazt a munkát végzi a malomban vagy a mezőn, mi alapján veszik fel az Emberfia országába az egyiket, és mi alapján hagyják ott a mezőn a másikat?
A döntő az, hogy amit teszünk, milyen szándékkal tesszük. Elismerésre vágyva? Kényszeredetten? Örömtelenül nyűglődve a „kötelességben”? Vagy Jézus iránti szeretetből?
Az éberségre hív meg az Egyház az ádvent során, hogy ápoljuk magunkban a tiszta szándékot, ezért legyen ádventi programunk az, amit a Szűz Anya a fatimai gyerekeknek tanított! Bármibe kezdtek, előtte és közben gyakran irányítsátok szíveteket Jézusra, s mondjátok ezt a kis fohászt: Jézus, irántad való szeretetből és a bűnösök megtéréséért teszem ezt.
Az ádvent nélkülözhetetlen programja legyen hetente egy energiaböjtös este, amikor kikapcsoljuk a számítógépet, telefont, tévét. Ha lehet, egy helyen gyújtsunk csak lámpát vagy gyertyát, és ott gyűjtsük össze a családot nagy közös játékra, beszélgetésre és imára!
Farkas Laci atya
