Várakozni senki sem szeret. Mai rohanó világunkban hozzászoktunk, hogy mindent gyorsan és azonnal megkapunk. Sajnos az effajta rohanás már behálózza életmódunkat. Rendben van ez így? Boldogabbak leszünk, ha mesterségesen gyorsítjuk életünket? Ha azonnal beteljesülnek vágyaink? Valóban lemaradunk valamiről?
A válasz: Saját életünkről!!!!? Nem tudjuk megélni az apró örömteli pillanatokat, hiszen gyorsvonat szerűen átrobogunk felettük, egy távolabbi vágyálmot kergetve. Advent 3. vasárnapján álljunk meg egy pillanatra és az öröm gyertyafényénél gondoljunk a közelgő ünnep csodájára.
Egy fehéren ragyogó angyal jön le a Földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakozik a szívében, és megérinti a fénysugarával. Azután ez a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz, egész testükhöz. Így, még aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s hasonlítani kezd az angyalokhoz, feltéve, hogy tiszta szeretet lakozik a szívükben. De ezt nem láthatja minden ember. Csak az angyalok látják, s azok, akiknek szintén ott van a szemében ez a fény. És csak ha ott van a szemükben ez a fény, akkor mehetünk el a karácsonyi gyermekhez és láthatjuk meg őt.
