A 20. század pápái (3.)
XI. Pius
Achille Ratti 1857. május 31-én született Milánóban iparos polgári családban. 1879. december 20-án szentelték pappá.
Achille Ratti fiatal újmises papként (Forrás en.wikipedia.org)
Fiatal korától kezdve szenvedélyes hegymászó volt. Az Alpokban róla neveztek el egy utat, amelyen 1890-ben ő jutott fel a Mont Blanc csúcsára. Papként is hódolt ennek a szenvedélynek, ha engedte az ideje. Megválasztását követően a Londoni Alpinista Klub is tagjává választotta. 1923-ban hegymászótúráiról megjelent a Kőszikláról kősziklára címet viselő kötete. Ugyanebben az évben nem meglepő, hogy ő nyilvánította az alpinisták védőszentjévé Menthoni Szent Bernátot. (Újkor.hu)
Az Alpok legmagasabb csúcsa a Mont Blanc. Hatalmas tömbje az olasz-francia határon terpeszkedik. Rendkívül népszerű célpont a hegymászók körében, ezért a francia oldalról kiválóan kiépített útvonalakon lehet feljutni a csúcsra. Az olasz oldal sokkal kevésbé kiépített. A normál út a 1970 m-en lévő Combal tótól indul, így közel háromezer méter szintemelkedést kell teljesíteni a csúcsig, és útközben egyetlen menedékházban, a 2014-ben felújított és 3071 m magasan álló Gonella rifugio-ban lehet megpihenni. Az útvonalat elsőként 1890-ben egy courmayour-i hegyivezető segítségével Achille Ratti járta végig, akit a később XI. Pius néven pápának választottak.(MountainCoach)
Ratti tudós pap volt, teológiából, egyházi és polgári jogból, valamint filozófiából szerzett doktorátust. Paleográfiai kutatásokat folytatott, ókori és középkori kéziratokat tanulmányozott. Héber nyelvtudását a milánói főrabbi segítségével mélyítette el.
1907-től a milánói Ambrosiana Könyvtár vezetője lett, jelentős munkát végzett a könyvtár anyagának rendszerezésében, és itt folytatta tudományos tevékenységét. 1914-ben a Vatikáni Könyvtár prefektusa lett, majd 1921. június 4-én bíborossá és a milánói egyházmegye érsekévé nevezték ki.
Amikor 1922. januárjában XV. Benedek pápa váratlanul elhunyt, a bíborosok három jelöltben gondolkoztak. Az eredménytelen szavazásokat látva a legtöbb szavazatot kapott bíboros, Pietro Gasparri tanácsára Achille Rattit is jelölték, aki végül elnyerte a szavazatok többségét. A kérdésre, hogy elfogadja-e megválasztását, feljegyzések szerint két hosszú és súlyos perc elteltével érkezett meg igenlő válasza. XI. Piusz néven lépett Szent Péter apostol örökébe. Jelmondata: „Pax Christi in regno Christi” („Krisztus békéje Krisztus országában”)
A tudós pápa elve: “Az élet cselekvés”.
Egész életében fogékony volt a technikai újítások iránt. A technika vívmányait elsőként használta fel az evangelizáció területén. A vatikáni irodákban írógépeket használtak, bevezették a telefon- és távíróvezetékeket. 1931-ben Guglielmo Marconi irányításával megalapította a Vatikáni Rádiót, amelynek első adásában a pápa köszöntő szavai hangzottak el. Máskor is felhasználta a technika adta lehetőségeket, így az 1938-as budapesti 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmával a pápai legátus beszédét rádión közvetítették.
XI. Pius határozottan támogatta és ösztönözte a keresztény szemléletű tudományos munkát. Nevéhez fűződik a Pápai Tudományos Akadémia 1936-os újjáalapítása. A Szentszék ezen tanácsadó testülete 80 főből áll, akiket a tagok javaslatára a pápa nevez ki a természettudományok tudósai közül. Több Nobel-díjas is található közöttük. Achille Ratti tiszteletére alapította 1961-ben XXIII. János pápa (1958–1963) a XI. Piusz-érmet, melyet az Akadémia tagjai ítélnek oda egy arra érdemesnek tartott 45 év alatti kutatónak. (Újkor.hu)
Pápai Tudományos Akadémia (Wikipédia)
A világon ez az egyetlen tudományos akadémia, amelynek egyetlen kategóriája és nemzetek feletti jellege van.
Ma az Akadémiát nemcsak az alapvető tudományos kutatások érdeklik, hanem a tudományos közösség környezeti felelősségének etikájához kapcsolódó problémák is. Erkölcsi szemlélete van a tudományról, amelynek természetét és terjedelmét elemzi, összefüggésben a történelemmel.
Az Akadémia jóhíre szerint a közgyűlés a legnagyobb számú Nobel-díjassal rendelkezik – többségüket jóval azelőtt választották a Pápai Tudományos Akadémiára, hogy megkapta a Nobel-díjat. 1908 óta több, mint negyven Nobel-díjas tartozik az Akadémiához, köztük Gualiemmo Marconi, Max Planck, Joseph Edward Murray és Alexander Fleming. (Wikipédia)
XI. Pius 1922 decemberében adta ki első programadó enciklikáját (Ubi arcano Dei consilio). Buzdítására számos országban (Magyarországon 1932-ben) létre jött, majd rövid idő alatt meghonosodott az Actio Catholica (Katolikus Akció). Ez a mozgalom megnövelte a világi hívők szerepét az egyház missziójában. Az első világháború és a II. Vatikáni Zsinat között nagy jelentőségű volt, hiszen az egyre inkább szekularizálódó világban szükségessé vált a keresztény értékrend megőrzése, visszaállítása. Ebben fontos szerepet kaptak a világi hívők, akik részt vettek a papság apostoli munkájában.
A hitélet elmélyítése érdekében több szentévet, jubileumot tartott (1925-ös szentév, 1929-es jubileumi év aranymiséje kapcsán, 1933-as rendkívüli szentév a megváltás 1900. évfordulóján). 1925. december 11-én a Quas primas körlevelével bevezette Krisztus király ünnepét.
Ugyanezt szolgálták a szentté avatások: Lisieux-i Kis Teréz, Bellarmin Róbert, Soubirous Bernadett, Don Bosco János, Vianney János. (Wikipédia)
A Vatikán és az olasz állam viszonyát a Lateráni egyezményben normalizálták (Pietro Gasparri, Benito Mussolini) 1929. február 11-én. Ebben a Vatikánt független államként ismerték el, a pápát a pápai állam abszolút hatalommal rendelkező uralkodójaként. Az olasz állam vállalta az infrastruktúra (pl. vízellátás, telefonvonal) működtetésének biztosítását és elismerte a pápa követállítási jogát.
Vatikán állam (Forrás: Wikimédia Commons)
Sikertelen volt a megállapodás, amelyet 1933-ban jött létre a Vatikán és a hitleri Németország között azzal a céllal, hogy a német állam és a német egyház közötti vitás helyzetet rendezze. Miután a német vezetés ezt a megállapodást semmibe vette, a pápa tiltakozott, és egyben elítélte a német kormány rasszista és antiszemita lépéseit. 1937. március 14-én megjelent hires enciklikája, a “Mit brennender Sorge” (Égő aggodalommal) elítélte a német kormány egyházellenességét, a fajelméletet és a fajgyűlöletet, a nemzetiszocialista újpogányságot, a fiatalok antiszemita militarizálását. A többi enciklikával ellentétben nem latinul, hanem német nyelven írta. A nagyböjt 5. vasárnapján, feketevasárnap olvasták fel minden katolikus templomban, bár ezt a dokumentumot csak titokban, becsempészve tudták szétküldeni a német templomokba, vállalva a nácik megtorlását.
(Forrás: kath.ch)
1933-ban a spanyol vezetés ellen is fellépett a pápa Dilectissima nobis enciklikájával, miután Spanyolországban betiltották az egyházi oktatást és az iskolai hittant, valamint kiutasították a jezsuitákat az országból.
Belchite, 1937. A spanyol polgárháborúban lerombolt falu (Wikipédia)
A mexikói egyházüldözéssel szemben a pápa 1926-ban (Iniquis afflictisque), 1932-ben (Acerba animiis) és 1937-ben (Nos es muy conocida) enciklikákban tiltakozott. Mexikóban a keresztények 1926 és 1929 között fellázadtak az elnyomás ellen. Több tízezer keresztényt mészároltak le az egyházüldözés során, egyes tartományokban betiltották az egyház működését.
(Forrás: WordPress.hu)
A Szovjetunióban folyó keresztényüldözés miatt a pápa Pacelli bíboros segítségével megpróbálta felvenni a kapcsolatot a szovjet vezetéssel, de ez a törekvés sikertelen maradt. Végül 1937-ben a pápa Divini Redemptoris enciklikájában az ateista kommunizmust mint a liberális materializmus végső eredményét szintén elítélte.
A pápa elődje politikáját követve fontosnak tartotta az afrikai és ázsiai missziók munkáját. Szorgalmazta, hogy a missziók kellő figyelmet fordítsanak rá, hogy minél hatékonyabb legyen a bennszülött népesség köréből származó papok képzése.
(Forrás: shutterstock.com)
Cél, hogy idővel a misszión kívül is legyen kellő számú újonnan képzett pap, az evangelizáció pedig akadálytalanul folyhasson. (Újkor.hu)
A pápa 1938-tól aggodalommal figyelte a zsidóság olaszországi helyzetének fokozatos romlását. A tudtával Pacelli bíboros többeknek segített az emigrálás megszervezésében (pl. Guido Mendes orvosnak, a pápai államtitkár jóbarátjának, volt iskolai padtársának), de általánosságban is több zsidó származású személynek segített a Vatikán munkalehetőséggel (pl. Roberto Almagià térképésznek). Több zsidó professzor került pápai egyetemek alkalmazásába, mivel másutt nem taníthattak, tudományos munkát nem folytathattak. Az olasz és európai folyamatok hatására döntött úgy a pápa, hogy enciklikát (Humani generis unitas) kíván kiadni, elítélendő a zsidókkal szembeni faji megkülönböztetést és a rasszizmust.
(Forrás: Wikipédia)
1939. január végén kapta kézhez a piszkozatot a pápa, aki ekkor már súlyos beteg volt, az enciklika kiadására végül nem volt módja, rövidesen elhunyt. Halálakor a dolgozóasztalán találták meg a szöveget, amit eredetileg a halálát követő napon szándékozott volna nyilvánosságra hozni. (Újkor.hu)
