A Váci Egyházmegye szervezésében idén nyáron tizenhárom kosdi fiatal vett részt a krakkói Ifjúsági Világtalálkozón, valamint az azt megelőző héten Łodzban, a Chemin Neuf közösség szervezésében megvalósuló előtalálkozón. A fiatalok lelkesedésének köszönhetően megszületett egy kiadvány is, melyben a Szentatya elhangzott beszédei mellett a résztvevők tanúságtételeit is olvashatjuk. Engedélyükkel ezeket itt, a mente.hu-n is publikáljuk három részletben. Fogadjátok az első részben Revóczi Fanni és Horhi Anett tanúságtételét!
Büszke vagyok, hogy magyar lehetek!
„Elsőként kicsit a találkozásokról szeretnék beszélni. Először voltam ilyen nagy eseményen, ahol ennyi nemzet képviselteti magát. Elsőre kicsit furcsa is volt, de az idő előre haladtával egyre természetesebbé, és élvezhetővé vált. Nagyon sok olyan ember volt, akivel nem beszéltünk egy nyelvet, de minden nyelvi akadály nélkül meg tudtuk oldani a kommunikációt. Nem beszélve a cserélgetésekről. A játék lényege az volt, hogy más-más nemzetekkel cserélgetjük a mi kis „magyaros dolgainkat”. Én adtam például Váci Egyházmegyés karkötőt és magyarországos táskát. De sikerült begyűjtenem belga, panamai, fülöp szigeteki karkötőt, lengyel poharat, és egy spanyol zászlót is. A másik dolog, pedig amiről szeretnék kicsit mesélni az a magyar nap volt Łodzban. Minden ebéd és vacsora alatt más- más nemzet mutatta be a népviseletét, táncolta el a saját népének táncát. Egyik nap ebédidő alatt a magyarokon volt a sor. A fellépés előtt volt még egy mise, ahol szétszóródtunk a nagy teremben és a mise végén rengeteg magyar zászló lobogott a magasban. Már ez is nagyon jó érzés volt. Tőlünk 10-15 fiatal táncolt népviseletben. Rengetegen gyűltek a színpad köré. A műsor végén közösen tanított az összes ott lévő magyar egy kis néptáncot a külföldieknek, ez néha kicsit vicces volt. Mindenki nagyon élvezte, a tánc után az ott lévő 4 magyar egyházmegye fiataljaival közös képet készítettünk, és természetesen az „Érik a szőlő” és egy kis „RIA-RIA-HUNGÁRIA” sem maradhatott el. Egész lengyelországi tartózkodásunk alatt büszkék voltunk arra, hogy magyarok vagyunk, de ez a nap úgy érzem többünk szívébe örökre beírta magát. Fantasztikus két hét áll mögöttünk, rengeteg emlékkel, és persze nehézségekkel is. Ezt minden embernek legalább egyszer át kéne élni az életében.”
Revóczi Fanni
Isten jelenlétének, irgalmának megtapasztalása
„5 év után újra megadatott néhányunknak, hogy átéljünk valami hasonló életre szóló élményt, mint Madridban. A két találkozó nagyon eltérő élményeket nyújtott, de egyvalamiben hasonló volt, mégpedig Isten kézzel fogható jelenlétének megtapasztalásában.
Az elmúlt időszak küzdelmeitől megfáradtan indultam neki az útnak, tudva azt, hogy valami jót tartogat az Úr számomra. És amit kaptam, az sokkal több volt, mint amit elképzelni tudtam. Isten végtelen szeretetét és irgalmának valódi megtapasztalását élhettem át. Isten jelen volt a beszélgetéseinkben, a világ minden tájáról érkező kortársaink mosolyában, a reggeli és esti dicsőítésekben, az előadásokon, a szállást adó családok szívében, a bizonytalanságban és megoldandó helyzetekben egyaránt. És bár mindannyian mások vagyunk, más nyelvet beszélünk, más életkörülmények között élünk, mégis ugyanazért mentünk, a találkozásért! Találkozásért egymással, a Szentatyával, és persze Istennel. Hogy mit kaptam én ezekből a találkozásokból? Küldetést és egy új ruhát, ami fényesen ragyog, és aminek célja, hogy mindenki számára láthatóvá tegye mindazt az örömöt és szabadságot, melyet Isten ajándékozott nekem ebben a két hétben.”
Horhi Anett
Fénykép forrása: Kosdi Római Katolikus Egyházközség Facebook-oldala
