Łodzhoz hasonlóan, igyekszünk az Ifjúsági Világtalálkozó eseményeit is megörökíteni néhány mondatban. Köszönjük az írott sajtósoknak, hogy a tartalmas napok fáradalmait félretéve papírra (billentyűzetre) vetették a napok történéseit!
Július 26- kedd
Reggel 7:45. Mindenki él. A tegnap esti parkban alvás után mindenki örült, hogy látja a másikat. Visszaemlékezni is vicces volt, ahogy hálózsákba burkolózva fekszünk a füvön, vagy épp egymáson. A neveket olvassák és te csak akkor fekszel pihe puha ágyba, ha meghallod a saját neved. Valamiért a Titanic katasztrófatörténetére emlékeztetett minket a helyzet. Mint 200 hajótörött, akik várják a mentőcsónakokat. Csak a híres mondat hiányzott: „Van még valaki a vízben?” A reggeli sztorik mindenkit élettel töltöttek fel. Nem győztünk mesélni egymásnak a lengyel családjaink villás reggelijéről, vagy a hatalmas házukról, vagy épp az udvaron álló II. János Pál mellszoborról. 3-4 óra alvás után, de törve nem mentünk fel Dr. Beer Miklós püspök atya katekézisére, ahol mint jó Váci Egyházmegyésekhez illik a püspök atya minden mondatát vastapssal koronáztuk meg. A nap legnagyobb igazsága is ott hangzott el az atya szájából: „ A jó házasság három alappillére : Hit,Hűség, Humor”.
Kis Dalma
A nap képeit itt találod
Július 27- szerda
Brzeskoban ez a nap a feltöltődésről szólt, lelkileg és testileg is, ugyanis a reggeli megbeszélés után kezdetét vette a katekézis. Elgondolkozhattunk azon, hogy milyen jövő vár ránk, milyen jövőt szeretnénk saját magunknak. Az elmúlt másfél hétben szerzett új tapasztalatainkkal és nagyobb tudással térünk majd haza, amit be fogunk illeszteni az életünkbe, talán ezek megváltoztatják a jövőképünket is.
A katekézis utána Beer Miklós püspökatyánk arany szentmiséje következett. A püspökatya szinte minden fiatalt ismer a váci egyházközösségből és az életünket is sorra követi. A mise közben kihívta azokat a fiatalokat akik a szerzetesség vagy a papi hivatásban köteleznék el magukat. Imádkoztunk értük és kértük a jó Istent, hogy vezesse őket tovább ezen az úton. Továbbá azokat a fiatalokat szólította meg akik a közeljövőben családot szeretnének alapítani. A mise végén felköszöntettük Beer Miklós püspökatyát a pappá szentelésének 50. évfordulója alkalmából. Elénekeltük neki a kedvenc dalát, a Bárka dalt és átadtuk neki a sok chotki-ból összefont láncot is, amit mi magunk készítettünk és minden egyes kis csomó megkötése után érte imádkozunk, végül ebéd előtt eltáncoltuk neki a saját flashmobunkat.
Ebéd után szabad program következett. Sokan bementek Krakkóba várost nézni és a különböző programokon részt venni. De voltak, akik benn maradtak Brzeskoban pihenni, feltérképezni város rejtett kis zugait.
Román Zsófia
A nap képeit itt találod!
Erről a napról készült másik beszámolót itt olvashatod el!
Július 28 – csütörtök
Az előző napokból kiindulva, kicsit félve kezdtük a mai napot. A közlekedés ugyanis nem volt túlszervezve, és többen vonultunk vissza, mikor egy vonat nem indult el Krakkóba. Emiatt sajnos több programot is le kellett mondanunk, azonban legalább volt időnk pihenni egy kicsit.
A mai napra az irgalmasság útja volt tervbe véve, ami azt jelentette, hogy meglátogattuk Krakkó külvárosában az Irgalmasság templomát, és az előtte álló irgalmasság kapuját. Előtte azonban hosszú várakozást követően betértünk II. János Pál pápa tiszteletére állított templomba. Míg várakoztunk énekeltünk, igyekezve olyan dalokat választani, amit mindenki ismer. A siker lassan indult be, de a végére többen is megdicsértek minket.
Az Irgalmasság templomába éppen az átváltoztatásra értünk, így még papi engedéllyel, áldozhattunk is.
Néha úgy érzem, hogy az Úr nagyon dolgozik. Ugyanis a csapat egy része lesérült vagy beteg volt, és nem kellett sokat várnunk arra, hogy felférjünk a villamosra, ami bevitt minket a belvárosba. Akinek szüksége volt rá, annak hely is jutott az üléseken, amiatt pedig külön hálásak voltunk, hogy az eső megvárta, míg felszálltunk.
A pápai fogadásra sajnos többen nem jutottunk be, így csak a városban elhelyezett kivetítőkön követhettük végig az eseményeket.
Kis csapatunkkal elhatároztuk, hogy korán hazamegyünk, hogy kipihenjük magunkat, azonban rossz vonatra szálltunk. Szerencsére időben észrevettük, és még Krakkóban leszálltunk. Ez jó alkalom volt arra, hogy a türelmünket tréningezzük. Ám így a tervezettnél jóval később értünk haza. A szállásadónk pedig tűzön-vízen át jött, hogy még éjfél előtt haza érjünk.
Istennek legyen hála!
Nagy Zuzu
A csütörtöki nap fényképeit a linkre kattintva elérheted!
Július 29- Péntek
A reggeli a befogadó családoknál volt. Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy fantasztikus házaspárhoz kerültem, akik minden reggel svédasztalos reggelivel vártak. A reggeli után a megszokott helyen találkoztunk a többiekkel. Két csoportra oszlott a csapat. Mi katekézissel kezdtük a napot, majd később városnézésre indultunk Krakkóba a vonattal. A Wawel felé vettük az utat, de látva az óriási sort, úgy döntöttünk, hogy nem várjuk ki. Kis csoportokban indultunk tovább Krakkó felfedezésének. Mivel elég fáradtak voltunk a Főtér közelében kerestünk egy kávézót, hogy erőre kapjunk. Ezután indulhatott a kalandos út. Elég sok helyet bejártunk: először az óvárosba vezetett utunk, ahol találtunk egy gyönyörű parkot is. Krakkóban rengeteg templom van. Mi a krakkói domonkos Szentháromság templomot szemeltük ki. Tökéletes volt arra, hogy egy kicsit megpihenjünk a sok sétálás után és elmélyüljünk Istenben. A templom belülről gyönyörű volt, minden egyes kis részlete szépen ki volt dolgozva. Miközben imádkoztunk egyre többen lettünk a templomban. Jöttek franciák, kanadaiak, akikkel összemosolyodtunk.
Összegyűltünk ismét és elindultunk a keresztútra. De mielőtt odaértünk volna, megálltunk a korlátoknál, hogy láthassuk Ferenc pápát. Nem kellett sokat várni 5 percen belül meg is érkezett. Mindenkinek boldogság ült az arcára és indultunk tovább. A nagy tömeg miatt vonatba kapcsolódtunk és kanyarogtunk az emberek között. Valaki a táskába kapaszkodott, más pedig a társa kezét fogta. A keresztút az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiről szólt. Személy szerint a 3. állomás érintett meg, amely az éhezésről szólt. Sokan éheznek és nem tudják lesz-e holnap valami az asztalukon. A mai világban az emberek kidobják az élelmet, rengetegen pedig éhen halnak. Nem a kenyér a hiánytermék, hanem a szolidaritás. Jézus arra kér mindet, hogy osszuk meg másokkal amink van.
A keresztút után a vonathoz indultunk. Mikor megérkezett a vonat, felszaladtunk gyorsan befoglalni a helyeket. Sajnos már csak a kalauz kabinjában jutott hely. Betömörültünk a szauna melegségű helyiségbe és megbontottuk az ott található vizes flakonokat. A vonattal 1 órával később érkeztünk meg Brzeskoba a várt időpontnál. Fáradtan, de vidám hangulatban indultunk vissza a szállásokra, ahol már nagyon vártak minket.
Bacsa Bernadett
A nap képeit itt találod!
Július 31- Vasárnap – Szentelt víz és kisseprű
Közel két hét után, július utolsó vasárnapján elérkezett az idő, hogy búcsút vegyünk a minket egész hét során kedves fogadtatásban és igen bőséges ellátásban részesítő szállásadóinktól, egyben elbúcsúzzunk Krakkótól, Brzeskótól, és Lengyelországtól is. Az utolsó napon mind az elszállásoltak, mind a vendégfogadók ajándékokat kaptak egymástól, ami egy újabb emléket jelent a találkozásokról. A két hét során kapott rengeteg élelem és innivaló maradékával, valamint a lengyelországi utunk során kapott vagy megvásárolt dolgokkal felszerelkezve felszálltunk a buszokra és nekivágtunk a hazaútnak. Mivel vasárnap délelőtt a meglehetősen kaotikus közlekedési viszonyok miatt nem kockáztattuk meg azt, hogy a Campus Misericordiae-n bemutatott pápai szentmisén is részt vegyünk, a mi este hatkor kezdődő zárómisénk helyszíne Ószandec volt (Stary Sącz). Itt a Szent Kinga által alapított kolostor templomában adtunk hálát az elmúlt két hétért. A szentmise után ajándékot is kaptak azok a személyek, akik segítettek nekünk elintézni a zárómise helyszínét. A mise végén Laci atya egy kisseprű használatával hintett meg minket szentelt vízzel. A liturgiában meglehetősen szokatlan eszköz nagy derültséget váltott ki bennünk. Mielőtt mindenki felszállt volna a buszokra, még egy pár utolsó csoportkép is készült, hogy aztán Szlovákiát átszelve végre megérkezzünk Magyarországra. A legutolsó megálló a magyar-szlovák határnál lévő Ipolyság (Šahy) benzinkútja volt. Vácra már hétfőre virradó éjjel érkeztünk meg. Innen sokan busszal utaztak tovább Budapestre, míg másokat autóval vittek haza. Voltak olyanok is, akik a Piarista Gimnázium tornatermében aludtak reggelig. Én vonattal mentem haza.
Petneházy András
A vasárnapi fotókat itt találod!
