Az előtalálkozó és az Ifjúsági Világtalálkozón annyi élmény ér minket, hogy szeretnénk ezeket veletek is megosztani, ahogy időnk engedi. Most a készülődés és az indulás pillanatait örökíti meg Varga Eszter.
Indulás napján vasaltam a ruháimat és közben hallgattam a rádiót, amiben a Szentek élete ment, Hedvigről beszélt az atya, mivel július 18. Szent Hedvig Királyné ünnepnapja.
Vasalás után legalább háromszor ki- és bepakoltam hátizsákomba. Nem fog elférni benne a népviseletem, ami még nem volt meg. Ki kellett vennem a felesleges ruhákat és dolgokat. Otthon nagy sürgés-forgás volt, hisz nem csak én utaztam, hanem a családom is. Káosz volt a fejemben, csak nehogy itthon hagyjak valamit.
Az utolsó, hiányzó dolgokat még beszereztem a helyi boltokban. Közben velem szemben egy Karitász pólós néni jött kerékpáron. Köszöntem neki és jó táborozást kívántam, hiszen ők is táborozni készülnek a Karitásszal. Most nélkülözniük kellett, más hová, kicsit messzebbre készültem. Néhány óra és indulok, izgalom töltött el engem.
Mire hazaértem, szüleim nem voltak otthon és öcséim hiánya miatt nyugalom volt a házban. Egyedül csendben várhattam az utazásig, bár nagymamám átjött párszor, megkérdezett, hogy biztos nem felejtek-e itthon semmit.
Délután négy tájt volt. Elindultam az útitársammal együtt. A szomszéd városban voltunk, mikor rájöttem, hogy az esernyőm, az aprópénz, 1-2 eurósok és zlotyk is otthon maradtak.
Vácra megérkezve további várakozásba burkolózhattunk. Gyűltek az emberek és az ismerősök, míg a táncműhely egy próbáján vettem részt.
Miközben regisztráció után kézhez vettem a magyar zarándok csomagot, figyeltem milyen boldogságban találkoznak egymással az ismerősök. Csoportokba vígan gyűltek össze a baráti körök a székesegyház előtti placcon. A tér egy kis része tőlünk volt hangos. A sok informatív információ meghallgatását követően az Ifjúsági Világtalálkozó himnuszát énekeltük el, ráhangolódva az indulásra. A buszfelelősök bemutatása után Hedvigről, a mi buszunk névadójáról külön is szó esett ünnepnapja alkalmából.
János Pál pápa egyik dalát tanultuk a Bárka-dalt, mikor közénk ékezett a Püspök atya. Énekelve léptük át az Irgalmasság kapuját a szentmisére indulva. Mise után újabb eligazítást kaptunk, és sikerült az egyházmegyénk saját flashmobját elsajátítanunk.
Ezt követően már tényleg az indulás következett: Szent Maximilián Kolbe, Szent Fausztina, Szent Kinga és a Szent Hedvigről elnevezett buszok körül gyűlt össze a népes fiatalság. A 4-5 fős kiscsoportok, akik egymásra figyelve mozognak együtt a programok helyszínén, megismerkedhettek egymással.
A Hedvig buszon Galgások és Tiszások ülnek, vállvetve beszélgetnek, míg Tamás atya az esti imát el nem kezdte vezetni, addig ment a csevej. Erika nővér éjfél után egy csendes, elmélkedős imádságra hívta a buszon már álmos és fáradt fiatalokat. Majd többnyire nyugodtan telt az éj.
A lengyel határnál megállunk, ahogy különböző értesítésekből tudtuk, határellenőrzés miatt a személyigazolványokat kérték.
Már Lengyelországban vagyunk és Częstochowa-felé vettük az irányt, magyar misével kezdtük a napot. A következő állomásunk már Łódz, az előtalálkozó helyszíne.
EVEZZÜNK A MÉLYRE be Lengyelországba, hogy sok tapasztalatot szerezzünk, és együtt lehessünk Krisztussal és a tanítványai legyünk.
Evezünk egy nagy hajón és külön-külön, de mégis együtt, hogy mélyebbre menjünk, és sok halat fogjunk, amit alig tudunk kihúzni a partra, mert a túlcsordul a háló a sok-sok haltól, vagyis élményektől.
- július. 19. 06:31
A lengyelországi zarándoklatunkról készült fotókat a mente.hu Facebook-oldalán találhatjátok.
