Már mindenki nagyon várja a nyáron megrendezésre kerülő Ifjúsági Világtalálkozót (IVT). Így van ezzel minden mentés is, akik a Váci Egyházmegye szervezésével mennek ki az eseményre. Ám a találkozó előtt rengeteg mindent meg kell beszélni, amit most már második alkalommal tettünk meg, ezúttal a Váci Egyházmegyés Találkozó (VET) keretein belül, Vecsésen.
Már a regisztráció alatt rengeteg új emberrel találkoztunk, és persze a régi ismerősöket is felfedeztük közöttük. Mindenki lelkesen érkezett, és ezt nem veszítette el a nap végére sem. Még bőven folyt a regisztráció, mikor megkezdődött Székely János, esztergomi püspök atya előadása a főtéren. Itt többet megtudhattunk az Isten Országáról, arról, hogy miként is hozhatjuk el magunk közé. A korai idő ellenére, már annyira sütött a nap, hogy a nagy térre kipakolt padokat be kellett vinni az árnyékba, hogy ne kapjon senki sem napszúrást. A rendezőknek hála, pedig mindenki elegendő vízmennyiségben részesülhetett.
Aztán végre megkezdtük azt, amiért ide jöttünk. Akik az előadást hallgatták, visszamentek a regisztráció helyszínére, a vecsési általános iskolába, és az aulában összegyűlve, énekelve, egy kicsit ráhangolódtunk a megbeszélésre. Farkas Laci atya vezetésével, egy rövid imában kértük Isten áldását a találkozó sikerére, majd Varga Lajos püspök atya beszélt nekünk az IVT témájáról, az irgalmasságról. Szerencsére tekintettel voltak arra, hogy az aulában sem volt sokkal hűvösebb idő, mint odakinn, így az előadást mindenki figyelmesen tudta végighallgatni.
A sok hasznos lelki információ után, megkaptuk azokat is, melyek még az utazás előtt szükségesek elvégezni, nehogy valami probléma adódjon odakinn, Lengyelországban. Kicsit viccesen, de elég komolyan ahhoz, hogy mindenkinek megmaradjanak, a felállított szabályok is bemutatásra kerültek.
Az előző elő, elő, elő találkozó alkalmával megpróbálkoztunk együtt megtanulni chotkit kötni, ám ez kudarcba fulladt az idő, és a fonal rövidsége miatt. Ezt kijavítva most csupán, csak a fonal méretét változtatták meg, a kötés megtanulását későbbre halasztották.
A megbeszélés után mindenki elment ebédelni, és a finom székelykáposztát elfogyasztva visszatértünk az iskolába, hogy a kiválasztott műhelyeinket megerősíthessük, és megtudhassuk feladatainkat. Én a média műhelyhez csatlakoztam, mely arra hivatott, hogy az egész találkozóról, képi, videós és írott formában tudósítson. De számos olyan műhely van, mely hasznos információkkal lát majd el minket, vagy pedig testi, lelki feltöltéssel szolgálnak.
Ezt követően egy rövid szentségimádásra mentünk, majd ismét találkoztunk, ezúttal a buszok beosztása szerinti csoportokban. Én a Szent Hedvig buszon fogok utazni, a galgás és tiszás testvérekkel, akikkel ezen a rövid találkozón próbáltunk megismerni egymást Erika nővér segítségével. Névsorolvasás után, egy rövid ismerkedős játék keretein belül próbáltuk megtudni egymásról, hogy kik is ők, és mik az elvárásaik, félelmeik a találkozóval kapcsolatban. Végül pedig egy rövid vetélkedő segítségével küzdöttünk meg azért, hogy mi lehessünk az első öt-nyolc ember, aki elfoglalhatja majd a buszon a helyét. Sajnos nem az én csapatom nyert…
Tartalmas napunkat pedig egy áldással zártuk, ami után részt vettünk a közös misén is.
Úgy gondolom, hogy aki részt vett ezen a találkozón kellőképpen felkészültnek érezheti magát. Ennek ellenére, én még mindig izgulok, és úgy gondolom, hogy nem vagyok egyedül. Mindemellett alig várom, hogy végre ott lehessek, és megtapasztalhassam, milyen, mikor kétmillió fiatal összegyűlik, és együtt örül Jézusban.
Áldott, és imában gazdag várakozást kívánok mindenkinek!
Már csak, alig egy hónap!
Nagy Zuzu
