A menték történelemben először tartott közös találkozót a Dél-Duna- és a Galgamente december 5-én, Gödöllőn. A jól sikerült mikulás-váró találkozásról Varga Eszter számol be.
Már vártam a találkozót, hisz úgy gondoltam, hogy a vizsgaidőszak előtt ez egy lelki felüldűlést fog jelenteni. Sok ismerős és ismeretlen arccal találkozhatok, úgy éreztem, jó helyre megyek. Egy találkozó szerintem sok új élményt rejt magában és most is így volt.
Útnak indultam otthonról, és kapva-kapva a lehetőségen családom segítségével kocsival jutottam el Gödöllőig. Kidobtak a templomhoz közel egy lámpás kereszteződésnél. Elköszönve tőlük, már össze is futottam két másik régióból érkező fiatallal, akik ugyanúgy lassan sétálva közelítették meg a találkozó helyszínét.
Egy szokványos Galgás találkozóhoz képest sok új élményben volt részünk. Már maga a híradó (ez volt az indító színdarab-szerk.) és a beosztás is újdonság volt számunkra, ahogy az egész napos Mikulás-kihívás is egy kicsit más arculatot adott a találkozónak.
A téma- mely számomra most nagyon aktuális volt- a Miért ne lennék Katolikus? címet viselte A találkozó előtt ugyanis egy társaságban a katolikus voltunkról beszélgettünk és épp azok a kérdések merültek fel köztünk, melyeket az előadás is érintett. Az előadás sok jó példával szolgált arra vonatkozóan, hogy mennyi embert meg tud mozgatni a hite – például a manilai ifjúsági világtalálkozón összegyűlt 5 millió fiatal.
A kiscsoportban az ismerkedős és témát átrágós beszélgetések igazán jól sikerültek. Úgy ahogy a fele társaságot ismertem a másik felével akkor találkoztam először életemben, így új arcokat ismerhettem meg. Az ebéd jó hangulatban telt el és az azt követő mikulásváráskor is igen jól szórakoztunk. Egyszerű Mikulás táncot tanulhattunk a krampuszoktól. A Mikulással való táncolás közben pedig hullottak az égből a cukrok, melyet mindenki a földről szedett fel. A Mikulás személye pedig gondolom nem csak számomra volt felejthetetlen.
A mise után a teaházban tovább folytatódtak a beszélgetések, ahol a kisebb testvérek, ismerősök is kicsit kikapcsolódhattak.
Útnak egyedül indultam, haza. Boldogan sétáltam a buszállomásra, nagy meglepődésemre hozzám társult egy szomszédos településről érkező lány (vagy én társultam hozzá?), így együtt szálltunk fel a buszra és indultunk haza.
Egy nagyon tartalmas napban volt részünk. Gazdagodhattunk mind testileg a finom gulyásleves révén, lelkiekben pedig a szentségimádás közben, a misén és a kis csoportos beszélgetések alatt is. Sok pap volt jelen a találkozó folyamán, akiknél az adventi gyónást is elvégezhették a fiatalok.
Egy ismerősöm így jellemezte a találkozót: ”Sok ismeretlen arc, de ugyan olyan jó, mint egy Galgás találkozó.” Ugyan olyan jó közösségben lehettünk, mint egy Galgás találkozón. Végül is nem is vagyunk, mások. Sokszínűek vagyunk, de egy közösségbe tartozunk. Mind arcai vagyunk az egyháznak.
Talán következő alkalommal mi is (Guinness) rekordot dönthetnék, a közös Dél-Dunás és Galgás találkozónk alkalmával.
Varga Eszter
A közös találkozó közös beszámolója itt olvasható
További fényképek pedig itt és itt találhatóak.
