Ezzel a kérdéssel fordultak hozzám, a 7régiós ifjúsági találkozón elmondott prédikációm után. Ha tudnék pontos választ adni erre a kérdésre, én lennék a világ legboldogabb embere. Valójában az egész Szentírás, az emberi történelem erkölcs-erkölcstelenség küzdelme erre a dilemmára próbál megoldást találni. „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből…” nyilvánvalóan az első és legfontosabb szeretetparancs, ami igazi szívörömet tud adni az embernek, de, hogy a gyakorlatban ezt miként valósítsuk meg, az már egészen más dolog. Rengeteg oldalról meg lehet közelíteni. Alsó- és Felső-gödi ifisekkel (Belányi Csenge, Tőkés Imola, Schronk Tamás, Mészáros Dóra, Szmeskó Balázs…) órákon keresztül beszélgettünk e témáról, és nagyon jó ötletek születtek. Az, hogy Isten első helyen legyen a szívemben, elsősorban Kegyelem. Jézus ingyenes ajándéka. Én köteles vagyok felkészíteni a szívemet (ima, bálványaim ledöntése, szentmise), de a növekedést a Lélek adja. Gyakorlatilag tökéletesen csak Krisztusnak és Szűzanyának volt „sterilen” első helyen a mennyei Atya a szívükben, földi életük során. Azonban nekünk is törekednünk kell rá radikálisan. Felvillantok pár jó gondolatot, amik segíteni tudnak. A legfontosabb, hogy tudatosítanom kell: egyedül Isten tud engem maradéktalanul legboldogabbá tenni. „Pont”. Teremtmény nem, mert múlandó, ahogy én is. A legmélyebb vágyaim (még a szerelem is) Istenhez vezetnek, Ő plántálta a szívünkbe őket. Az a vágyam, ami Isten ellen uszít, legtöbbször blöff, hazugság. Isten segítségünkre siet a törekvésünkben, mindig ad magáról valami élményt („elhúzza előttünk a mézesmadzagot”, de ez lehet valami szenvedés is), ami felhívja a figyelmünket rá. Sokat jelent az is, ha minden mögött Jézus szeretetét igyekszünk meglátni. Ne csak valami rossz esetén szidjuk, vagy kérjük a segítségét – mint egy automatának –, hanem a jó dolgokat, ajándékait is vegyük észre. Ne elvont, távoli fogalom legyen nekem Isten tehát – vagy Jézus csak egy 2000 évvel ezelőtt élt történelmi figura –, hanem élő, személyes szeretetkapcsolatom legyen vele. Jézus barátainak mond minket. Végtelen mély bizalommal kell lennünk tehát felé, minden vágyunkkal kapcsolatban. Mindenkinek egyéni a lelkiéleti útja, de ezek a szempontok mindenféleképpen segíteni tudnak, hogy valóban a mi szerető Urunkat tudjuk alázatosan, első helyre tenni életünkben, és így Jézus öröme legyen a mi szívünkben, és így a mi boldogságunk teljes legyen.
Balázs András atya
