Szia anya! Nemár, még a vonaton ülök. Muszáj most mesélnem? Ahh jó, legyen.
Az egész úgy kezdődött, hogy mi mit sem sejtve, egy újabb kicsit átlagon felüli hittantáborra készülve megérkeztünk a tábor helyszínére, Mátraszőlősre.
Még meg sem érkezett mindenki, máris kezdetét vette a hét (kétségtelenül) legelevenebb programja, a rohampálya. Itt különféle ügyességi feladatokat kellett minél gyorsabban teljesítenünk. Vérre menő küzdelemnek és rendkívül… nos kreatív megoldásoknak lehettem tanúja. Durva volt.
A nagy izgalmak feldolgozásában egy puha kis (nagy) terápiás kutya nyöszörgélése is segített minket.
Első napunknak itt még korántsem volt vége. Képzeld el, éjszaka (igen, éjszaka) kitúráztunk (igen, sötétben) (igen anya, volt nálam lámpa) egy közeli kis kápolnához, ahol egy békés kis esti imában közeledhettünk Istenhez és egymáshoz.
A többi nap is elég menő volt. Díszítettünk borítékokat magunknak, amibe a hét folyamán üzeneteket írhattunk egymásnak. Az én borítékomon csillám is volt, meg minden. Nagyon sok üzenetet kaptam. Annyira aranyosak és viccesek itt az emberek!
Tudom, tudom anya. Térjek végre a lényegre.. Volt hajnali mise is. Ez különösen mókás volt, mert odaúton kicsit eltévedtünk, de így még kalandosabb volt az egész. Pont kelt fel a nap, mire odaértünk. Elképesztően szép Szentmisét ünnepeltünk!
Van néhány dolog, amire nem emlékszem, a mise után kicsit bekómáztam, de volt lehetőségünk gyónásra és nagyon sokat beszélgettünk.
Az egyik kiscsoportos dumcsi után volt egy naaaaagy vizes játék, amiben senki sem maradt szárazon. Nagyon sokat nevettünk. Nem anya, nem fáztam meg, 38 fok volt..
De ha hideg lett volna, akkor se fáztam volna meg, mert este volt egy tábortűz. Nagyon jó hangulat volt és ott, a tűz ropogása mellett töltöttük el az esti imát. Ilyen elmélkedős cucc volt. Nagyon el lehetett benne mélyülni. A Nati el is aludt közben, annyira békés volt.
Jaj tényleg, majdnem elfelejtettem, festettünk pólót is. A tábori pólóra textilfestékkel festhettünk magunknak. Az én pólómra az egész kiscsopim rányomta a tenyerét! Banger lett (B-A-N-G-E-R. Jó anya mindegy, engedjük el).
Nagyon szeretek kézműveskedni, de a tábor fénypontja a közbenjáró ima volt. Még sosem voltam ilyenen, de zseniális volt! Amikor elindultunk a templomba, azt mondták a kisebb testvérek, hogy mindenki hozzon zsepit. Pistike megkérdezte, miért kellene zsepi, (hiszen nem fáztunk meg a vizes játékok közben) és azt válaszolták, hogy azért, mert mindenki sírni fog. Bevallom, itt kicsit megijedtem, nem tudtam mire számítsak, de elképesztő volt. És tényleg mindenki sírt. Ha hazaérek, majd elmesélem.
Tessék? Nem, nem sírással zártuk a tábort, volt még egy esténk. Egy bulizós este. Karaokeztunk, táncoltunk (sokat) (túl sokat) beszélgettünk és egy csomó képet csináltunk.
Nagyon élveztem a tábort! Nem hittem volna, hogy ezt mondom majd, de köszönöm, hogy rábeszéltél erre a táborra! Jövőre már nem kell meggyőznöd, biztosan eljövök! Sziaa!
