Gondolkoztál már azon, hogy hol érzed magad valójában otthon? Vagy hogy hol vagy igazán boldog? Esetleg milyen környezetben tudsz teljesen önmagad lenni? Nem mondanám, hogy sokat gondolkozok ezen, hiszen erről nem is lehetne elégszer. Miért? Mert ez az a fajta örökös kérdés, amit földi életünk során aligha fogunk tudni teljesen kifürkészni. Én elsőre arra gondolnék, ami kicsit olyan, mint a Mennyország. Valamiben, akár csak egy dologban is, de hasonlít rá. De ez vajon lehetséges, amíg itt, a Földön vagyunk?
A Galga 2025-ös nyári tábora Galgamácsán került megrendezésre. Ez idén egy új hely volt, új előnyökkel. Például meglehetősen sok sportolási lehetőség tárult fel előttünk az iskolai környezetből (így például a tornaterem közelségéből) adódóan. Ennek eredményeként a tábori programokból a kiadós focizások, masszív röpizések, de még az ultimate frizbizések sem maradtak ki. A régi, jól bevált programok természetesen idén sem maradhattak el, így többek között a táncház, a színesest, a tábortűz és a limonádé-ház lelkesítette a táborozókat. Ezeket persze az eddigi legjobb, mondhatni legkorszerűbb formájukban sikerült kivitelezni, hála a még lelkesebb szervezőknek, és segítőknek.
Mindemellett azonban voltak új programok is, mint például a fiú-lány délután. Ez rám rendkívül üdítően hatott, minthogy fiúkként társaimmal egy óvodai önkéntes munkát követően játszótéri ökörködés formájában sikerült összekötni a kellemeset a hasznossal. Újdonság volt továbbá a pászka-vacsora, mely valamelyest az utolsó vacsorát volt hivatott megjeleníteni a táborlakók számára. Ez alatt persze baromi jó volt a légkör: nehéz lenne elfelejteni azokat a szertartást kiváró, és az ebből fakadó éhségtől vigyorgó embereket, kiknek kopogó szemeit már csak a fák lombjain átsütő napsugarak varázsoltak még élettelibbé. Sós víz a salátához, tormás tojás, szőlőlé a bor metaforájaként, és persze egy tonna pászka: egyszóval ez maga volt a Kánaán.
Egyik nap pedig meglátogatott minket Marton Zsolt váci püspök is, aki nem csak életút-történetét osztotta meg velünk, hanem személyes kérdéseinkre is választ kaphattunk, de ez még nem minden: egy közös játékkal élénkítette tovább mindezek után a hangulatunkat. Számomra azonban a legmeghatározóbb az volt, amikor azt mondta, hogy az, ahogyan mi itt, a Galgában jelen vagyunk és működünk, az valami egészen tanúságtevői, hiszen egy olyan szeretetkapcsolat valósul itt meg, ami akár a Mennyországba is beleillene.
Ezzel pedig választ is nyertünk kérdésünkre: lehetséges a földi paradicsom, hisz a mi közösségünk élő példa erre. Én pedig itt eléggé otthon érzem magam. Viszont ezekből még egy felismerésig eljuthatunk: a földi paradicsom nem egy hely, ahol vagyunk, hanem az emberek, akikkel együtt vagyunk benne. A közösség, amit együtt alkotunk. A társaink, akikkel valóban egyek vagyunk, voltunk, és leszünk is Krisztusban.
Kővári Boldizsár, 2025.09.23.
