Egyszerűen jó volt ott lenni együtt…
ZAGYVÁS TÁBOR 2023
Idén is összegyűlt a kiscsapat, hogy megszervezze nyári táborunkat, amely augusztus 14-18. között zajlott, Zagyvaszántón.
Mi, szervezők egy nappal korábban birtokba vettük az iskolát, hogy a résztvevők érkezésére mindent előkészíthessünk, így hétfő reggel nagy lelkesedéssel ültünk be a regisztrációhoz, és izgatottan vártuk az érkezőket. Mikor mindenki megjött, együtt lépcsőztünk fel a két emelettel feljebb lévő kápolnába. Imádság, na meg persze a szabályok lefektetése, és egy kis berendezkedés után pedig neki is vágtunk a napnak, hiszen rengeteg program várt ránk. Ebéd után részünk volt egy különleges imaútban, ami egy lelkitükörrel volt összekötve. Különböző állomások segítettek hozzá ahhoz, hogy magunkba tudjunk nézni, és átgondolni, hogy mik történtek a legutóbbi gyónásunk óta.
Miután elfogyasztottuk a vacsoránkat pulcsit és hosszú nadrágot vettünk, majd nekivágtunk az éjszakának. Sok-sok gyaloglás után a Zagyva partján találtuk magunkat. A folyó melletti keskeny kis aszfaltozott úton kiterülve a csillagos eget kémleltük csillagképek után kutatva. Többet is találtunk, és még hullócsillagot is láttunk! Egy idő után úgy ítéltük meg, hogy későre jár, és mivel másnap is hosszú napnak néztünk elébe a tücskök ciripelését hallgatva visszaindultunk a suliba.
Keddi napunk igen korán és sietősen indult, ugyanis elzarándokoltunk Máriabesnyőre. Buszról vonatra, vonatról pedig lábbuszra váltva tettük meg utunkat a kegyhelyre. Odaérve meghallgattuk a hely történetét, majd a tölgyfák kellemes árnyékában jutottunk el a templomig. A búcsúi mise után batyus ebéd következett, majd szabadidő, amikor kicsit szétszéledtünk. Ki kávézni ment, kinek a kegytárgyboltba vezetett első útja, mindenesetre mindenki megtalált a helyét, és jól eltelt az idő. Nem maradhattunk azonban sokáig, kora délután már indultunk is a vonathoz. Szántóra visszaérve kicsit bepunnyadt a csapat, de uzsi után újult erővel vetettük bele magunkat a délutánba. Előadás és kiscsoport következett, majd a napunk hátralévő részét az ottani egyházközséggel töltöttük. Volt ott minden jó; gulyásleves, süti, zene, tánc, és még egy emlékezetes röplabdameccs is színesítette az estét.
Szerdára böjti napot terveztünk, a reggelink kenyér és víz volt. Ezek elfogyasztása után előadással indítottuk a napot, amelyben kiemelt szerepet kapott a szeretet, majd kiscsoportos beszélgetésben tovább boncolgattuk a témát. A délelőttünkbe belefért még egy kis átmozgatás és tánc is. Délután meghallgattuk Kis Domonkos és felesége tanúságtételét, akik családi életükkel kapcsolatos tapasztalataikról meséltek nekünk a plébánián, majd onnan átsétáltunk a templomhoz, hiszen keresztút következett. Különleges volt, mivel a kötelező, fix részek mellett minden állomáshoz hozzáfűzhettük saját gondolatainkat, esetleg egy történetet, ami eszünkbe jutott azzal az állomással kapcsolatban. Az esténk igencsak jó hangulatban telt, ugyanis a program színesest volt. Volt activity, karaoke, cup song, és az eddigi években tanult táncainkat is felelevenítettünk. Az este zárása fakultatív programként a Szentségimádás volt, majd késő este mindenki ágyba került.
Csütörtöki napunkon az előző reggelekhez képest jóval lassabban keltünk fel, kezdtünk elfáradni, az az igazság. Délelőtt egy interaktív előadásban lehetett részünk, különböző szituációkat eljátszva mélyedtünk bele az Amoris laetitia tanításába, valamint tanultunk az idősek elfogadásáról, megértéséről. Délutáni programunk egyike a csapatverseny volt. Igazi exatlon pályát építettünk, volt ott minden: kúszás, mászás, és a végén meg egy ügyességi feladat is. Komoly küzdelem folyt a két csapat között, hangos szurkolás töltötte be a tornatermet. Persze azért nem volt véres harc a csapatok között, a végén mindenki megtapsolt mindenkit. Rendhagyó misében volt aznap részünk, mivel két premontrei szerzetes érkezett hozzánk a délután folyamán, akik a gregorián alapjaiba vezettek be bennünket.
A vacsora után ismét a templom felé vettük az irányt, ugyanis közbenjáró ima volt az esti program. Bár számomra egyébként is mindig ez a tábor fénypontja, most mégis kicsit még különlegesebb volt, mint általában. Egyszerűen jó volt ott lenni együtt, elképesztően nyugodt és barátságos légkör lengte be az egész templomot. Nem is lehet igazán leírni és átadni azt, amit akkor és ott megtapasztalhattunk.
Másnap reggel az utolsó napra virradtunk. Utoljára lépcsőztünk fel a kápolnába, utoljára reggeliztünk együtt. Minden olyan utolsó napos volt. Ennek ellenére jókedvűen hallgattuk meg a hét utolsó előadását, majd mentünk kiscsoportra. Ebéd után hálakör következett, elmondhattuk, hogy mi tetszett a legjobban, és letehettük az Úr elé az egész elmúlt hetünket. A tábor zárómiséje után visszasétáltunk az iskolába, utána már csak a búcsúzkodás volt vissza. Millió csomaggal a kezünkben öleltük meg egymást, és köszöntünk el egy időre.
Egy lelkes kisebb testvér
A fotóra kattintva elérhetőek a táborról készült fényképek!
