FELELŐSSÉGÜNK EGYMÁSÉRT
Nagyon figyelnünk kell egymásra, és felelősek vagyunk egymásért. „Tehát ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább soha nem eszem húst, csak hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.” (1Kor 8,13)
Keresztényként szórakozva, ha félreérthetnek, és a zsenge hitű ismerőseink megbotránkozhatnak rajtunk pl. ha iszunk egy sört, akkor inkább ne igyunk (mert pl. én lehet, hogy tudom a határt, de egy kevésbé érett ismerősöm nem fogja tudni, s ezzel én is oka leszek bűnének. Továbbá nem elég jónak lenni, hanem jónak is kell látszani, ha – akaratom ellenére – könnyen félrevezetődhet általam a másik.)
Ha keresztényként rossz vagy félreérthető példát mutatunk egymásnak, nagyon negatívan tudunk hatni egymásra. A másik szentesítve érezhet általam bizonyos bűnös magatartásokat. Különösen veszélyes ez felelős keresztényeknél. Mindig példaképek vagyunk, akár akarjuk, akár nem. Egy másik keresztény rossz példa, ha megengedhetőnek tüntethet fel olyan magatartásokat, melyeket korábban megengedhetetlennek éreztünk.
