Mitől lesz jó egy buli? – kérdeztem Jézustól. Ha meghívtok rá – válaszolta Jézus. Kánában egy fiatal pár meghívta Jézust. Nem is fogyott ki a bor, az öröm, az ünnep. Ha Jézust magaddal viszed (meghívod) és jelenlétének tudatában bulizol, akkor nem romlik el a bulid, bármi is történjen. Ha nem Jézus jelenlétében bulizol, akkor elromlik valami, valahogy elszivárog az igazi tiszta öröm.
Nagy baj viszont, ha kettős életet élek, van egy keresztény látszat, a „templomi” valóságom, amit addig mutatok, amíg a bulin ott van a pap és egy világias valóságom, amit akkor mutatok, ha elmegy, vagy, ha nem keresztények közt vagyok. Két végletet kell elkerülnünk: a farizeusi elkülönülést és az elvegyülést – azt, hogy felszippantson minket a világ. Ha egy világi diszkóban én olyannyira elvegyülök, hogy felismerhetetlen, hogy keresztény vagyok, mert én is élvezettel szippantom magamba a bűnt, akkor nem vagyok hiteles.
Keresztény embernek nincs semmi keresnivalója züllött diszkókban, szórakozóhelyeken vagy bűnös szórakozásokban (pl. „beavató” gólyatábori közzüllesztésben), hacsak nem a lelkek mentése miatt, mint Jézus (vagyis elhatárolódva a bűntől és nem pedig „jól érezve magam” ebben a légkörben).
