Miért járjak misére?
„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”
Miért kéri ezt Jézus?
Azért, mert…
Nem lenne értelme a keresztény lelkiség szerint élni, miközben semmi közünk nincs a többi keresztényhez. Olyan, mintha egyedül akarnánk futballozni. (Radcliffe)
Az eucharisztia egyik őskeresztény neve az agapé volt, ami feltétel nélküli szeretetet jelent, a szeretet isteni mértékét. Az eucharisztia tehát belegyakoroltat bennünket emberlétünk legmélyebb dimenziójába, a feltétel nélküli isteni szeret képességébe. Saját erőfeszítéseim, otthoni tevékenységem nem tudja megadni ezt nekem.
A szentmise valóban nagy esemény, de alig érzékelhető, akár egy fa növekedése, Isten „nesztelen munkája (Newman)”. A szentmise egész életünk drámája, születéstől a halálig, sőt még azon túl is. Olyanná formálja szívünket és elménket, hogy Istenben találja meg boldogságát, Homo eucharisticusról, az emberré válás új útjáról kellene beszélnünk. (Radcliffe)
A szentmisén én vagyok a pap és Jézus az áldozat, a nap folyamán pedig Jézus a pap és én vagyok az áldozat. (Varga László püspök)
A két mise között az életem úgy lehet mise, ha hálás (eucharisztikus) szívvel átengedem magam Jézusnak, az ő akaratának. Az ő kezében megtöretve szeretetáldozattá válok.
A szentmise a megváltás hatásainak aktualizálása a saját életünkre. A szentmise megszabadulásunk (gyógyulásunk) helye.
Így saját életed drámája nem egy tragédia lesz, melynek csak nézője leszel, hanem liturgia, melyben főszereplő leszel Jézus mellett az Atya megdicsőítésében és az emberek üdvösségének a szolgálatában. Így nyomot hagy az életed, örökre.
