A következő példa összefügg a sorozat 15. részével, amely ide kattintva elérhető!
A kiscica – A II. világháború alatt lengyel nővérek egy árvaházat működtettek Varsóban. Nagy szegénység volt akkoriban, a nővérek pedig egyedül az isteni Gondviselésből éltek. Egy nap elfogyott a tej, ami pedig elengedhetetlen a gyerekek egészséges fejlődéséhez.
Mit lehet tenni ilyen kilátástalan helyzetben? Az elöljáró megkérte Ewa nővért, a konyhást, hogy a közösség szokásához híven intézzen kérelmet „rajz formájában” Szent Józsefhez, és helyezze az ikonja mögé. Ewa nővér tanácstalan: A fehér lapon hogyan ábrázolhatná a fehér tejet? Valahogy csak megoldotta a kérdést… Másnap egy városbeli férfi kopogtatott a kolostor ajtaján. Éppen csak beugrott, hogy üdvözölje a nővéreket, és ajándékot is hozott nekik. A nővérek megörültek: Biztosan megérkezett a tej! Nagy meglepetésükre és csalódásukra azonban a vendég nem mást, mint egy macskát hozott nekik, egy kis házi cicát… Milyen furcsa ajándék!
A vendég megkérdezte: „Van szükségük valamire?” A nővérek egyszerre felelték: Igen, tejre! „Tejre?” – kiáltott fel a látogató. „Hiszen nekem rengeteg van! Máris hozom, amilyen gyorsan csak tudom.” A tejszállítmány még aznap megérkezett. Az elöljárót azonban nem hagyta nyugodni ez a macska-dolog. Megkérte a konyhás nővért, hogy mutassa meg neki, milyen kérelmet tett Szent József ikonja mögé. Amint meglátta a rajzot, nevetésben tört ki. Ewa nővér ugyanis egy buzgón lefetyelő macskát rajzolt a papírra. Szent József nagy jóságában szó szerint teljesítette a kérést: először a macskát szerezte meg, majd a tejet.” (Emmanuel Maillard nővér: A rejtőzködő Medjugorjei Gyermek, Maranatha 2011, 209. o.) Ebből is látható, hogy a férfiak konkrétumokban gondolkodnak, pontosan meg kell mondani nekik, hogy mit akarunk. Mert azt csinálják.
A sorozat 17. része ide kattintva elérhető!