Még februárban írtunk a M.Is.K.A.-ról az ,,Utolérni az életet” c. daluk kapcsán. Ezúttal kicsit személyesebben szeretnénk foglalkozni az együttessel. Tarts velünk és tekints be egy igazi keresztény banda életébe!
Csadó Balázzsal, a M.Is.K.A. frontemberével beszélgettem zenéről, motivációról, múltról és sok más témáról:
Zorán: Érdekelne, hogy miként kezdődött a Miska? Mi volt a fő motiváció?
Csadó Balázs: A zenekar életében a kezdő lökést egy ifjúsági tábor adta, ahol előkerült egy elektromos gitár. A tábort követően elhatároztuk, hogy – bár egyikünk sem tud zenélni és hangszereink sem igazán vannak eltekintve egy-két csehszlovák műremektől – zenekart alapítunk. A fő motivációnk pedig az volt, hogy jól érezzük magunk és az általunk kedvelt ifi énekeket a saját képünkre formáljuk, de aztán hamar elkezdtünk saját dalokat írni.
Z: Milyen a mai keresztény zene világa? Mennyire vannak lehetőségek lemezt csinálni, koncertezni, vagy támogatást szerezni?
Cs.B.:Nagyon sokszínű, aminek nagyon örülünk, hisz a zene egy szubjektív dolog. Ugyanakkor a keresztény zenében is vannak „trendek” főleg Magyarországon. És ha nem az adott trendbe tartozol, akkor bizony nincs könnyű dolgod. Mi is sokszor megtapasztaltuk már ezt, ugyanakkor nincs okunk panaszkodni, mert az évek alatt nagyon sok barátot, ismerőst szereztünk, akik segítettek, amiben csak tudtak. Elkészülhetett egy jó minőségű CD, két komolyabb klip, és immár több mint 115 koncertünk volt. (fesztiválokon, világi klubokban, táborokban, gyülekezeti rendezvényeken). Folyamatosan azt érezzük, hogy akadályokba ütközünk, de Isten mindig ad új lehetőségeket!
Z: Mi célotok a zenéléssel? Tudom, hogy elcsépelt, de úgy érzem, hogy mindig érdekes kérdés.
Cs.B.:A legfőbb célunk, hogy elgondolkoztassuk (és ne pedig meggyőzni próbáljuk) az embereket. Lelkészként megtanultam, hogy nagyon félreviheti az embert, ha azt hiszi, hogy meg tudja győzni a másik embert arról, hogy higgyen. A hit nem egy termék! A hitet Isten munkálja az életünkön keresztül. Mi arról beszélünk/énekelünk, hogy a mi életünkben, hogyan munkálkodik Isten.
Z: Mennyi idő jut a zenélésre a civil élet mellett? Mik a legnagyobb nehézségek?
Cs.B.:A legnagyobb nehézség természetesen az IDŐ, amiből sosincs elég, és a távolság. Na meg persze a folyamatos rohanás és fáradtság. Nem egyszerű megszervezni egy-egy próbát, koncertet. Amíg gimisek voltunk nagyon sokat tudtunk együtt lógni, akkor akár 5-6 órás próbáink is voltak, amelyeken alig zenéltünk, de nagyon jól éreztük magunkat. Most gyakorlatilag 2 szót nem tudunk váltani próba közben, mert ketyeg az óra. De azért időről időre megpróbálunk közösen kikapcsolódni, amely mindig új lökést ad.
Z: Mit kapsz cserébe? Mik az örömök, szép emlékek? Mi volt a legemlékezetesebb dolog, és mi volt a legmeghökkentőbb?
Cs.B.:Az elmúlt majd 10 év alatt nagyon sok embert ismerhettünk meg, sokat utazhattunk és nagyon jókat beszélgethettünk, ezért örökké hálásak leszünk! De természetesen lélekben is erősödhettünk. Rendkívül sok olyan alkalom volt, amikor el se mertük hinni, hogy velünk tényleg megtörténhet ilyen! Például a 2. koncertünkön, Gödöllőn a Jubál fesztiválon 4-500 ember biztatott bennünket. De nagyon sok szép és jó emlékünk van. Hamburg, Erdély, Kárpátalja, az, amikor mozgássérült táborban zenéltünk, vagy épp fesztiválokon. Talán a legmeghökkentőbb sztori is egy fesztiválhoz, a szarvasi Szélrózsához köthető, ahol jelezték nekünk, hogy le kellene jönni a színpadról, mivel az utolsó dalunk közben lekapcsolták a teljes hangosítást, a közönség azonban nem hagyta abba az éneklést és együtt fejeztük be a dalt hangszerek nélkül.
Z: Honnan jön az ihlet? Hogy készül el egy dal?
Cs.B.:A dalokat a hétköznapok szülik. A problémáink és örömeink egyaránt. Van sok dolog, amit talán nem értünk, amit nehéz elfogadnunk és ilyenkor kérdéseket teszünk fel Istennek. Máskor pedig nem győzünk hálát adni! Sokszor egészen konkrét életszituációkat zenésítünk meg. Ilyen a Ne haragudj! című dalunk is, ami valójában a hamburgi utunkról szól (legfőképpen saját magunknak).
Z: Kit ajánlanál, akitől érdemes hasonlóan kérdeznünk?
Cs.B.:A Keresztmetszetet, akik hihetetlenül szépen és művészien képesek kifejezni a hitvallásukat és nem mellesleg nagyon jó arcok!
Heinczinger Zorán
(vendégszerkesztő)
(Munkatársak: Kis Domonkos, Kasza Boglárka, Dudás Bernadett, Blaschke Sebestyén, Kis Nikolett Noémi, Czikó Márta)
