Elhatároztuk, szerveztük és kiviteleztük…
Egy nagyon jó hangulatú ifjúsági napot tölthettem Bujákon. Már péntek este összegyűltünk páran a plébánián, hogy az utolsó részleteket is átbeszéljük.
Nem volt egy egyszerű témánk, viszont nagy lehetőségek rejlettek/nek benne: A királyi papságunk.
Természetesnek vesszük az egyházhoz való tartozásunkat a szentségek által (keresztség, Oltáriszentség és a bérmálás). Viszont azt csak nagyon kevesen tudják és élik meg, hogy az csupán hogy vagyunk, nem elég! Ahogy a papoknak külön feladataik van (szentmise bemutatás, gyóntatás…) az Egyházon belül, úgy a híveknek és nekünk – fiataloknak – is. Ők a felajánlásban átváltoztatják a kenyeret és a bort Krisztus testévé és vérévé, amit a szentáldozásban mi is magunkhoz veszünk. A benne rejlő Szentlelket hordozzuk magunkban és visszük: az iskolába, a társaságainkba, a munkahelyre és azokra a helyekre ahol MI fordulunk meg. A bennünk lakozó Krisztust így tudjuk a világba eljuttatni.
Ezt kéne tudatosítani magunkban. Folyamatosan tanuljuk, tanulom én is és így próbálom ezt megélni a hétköznapokban is. Ez a téma sokak számára ismeretlen volt. Viszont remélem, hogy van olyan, akinek a királyi papságának kezdetét jelentette.
A vidám hangulatot a közös játék fokozta, amit az ebéd utáni fakultációk (kirándulás, foci, kiállítások, orgonabemutató) egészítettek ki.
A közösen végzett keresztút a taize-í énekekkel egy kis elcsendesülésre hívott, amit a záró szentmise követett. Nekem nem záró, hanem hála adó szentmise volt. Hogy volt kiket megszólítani, és kivel megszervezni ezt a napot. Ezzel az újult erővel tudok/unk a tábor szervezéséhez látni.
Jancsó Vera
