Október 29.-én az Ipolyosok ezúttal Varsányban gyűltek össze. A találkozóról a gondolatait a nap előadója, Kasza Bogi osztja meg veletek!
Csörög az óra. Fel kellene kelni, de előtte még egy gyors fohász. „Uram küldd ránk Szentlelkedet, hogy a mai napon egy felejthetetlen találkozónk legyen és mindenki tudjon Veled találkozni!” Laptop meglegyen, hogy az előadást meg tudjam tartani, gyors készülődés aztán reggeli Eszteréknél (a mostani KT „lakhelyen”) majd indulás a helyszínre. Hideg van. Fúj a szél. Fázom. Útközben egy tized rózsafüzér a találkozó sikeréért, aztán beszélgetés a Kisebb testvérekkel.” Ne izgulj Bogi, minden jó lesz!” Bízom Bennetek srácok!
Megérkezik az első busz. Szuper! Aztán a második, a harmadik…elég sokan vagyunk.
Egészséges félelem van bennem és kérdések. Meg fogják érteni, amit szeretnék továbbadni nekik? Élvezni fogják? Nem lesz unalmas?
De hoppá, már Dalma mondja is a nevemet…nincs mese indulni kell.
Játszunk! „Álljon fel, akinek két füle van!” –„Álljon fel, aki Ságújfaluból érkezett!” Ez a kis játék elűzi minden félelmem és már kezdődhet is az előadás.
Ökumenizmus– egyik kedvenc témám. Tanultam a főiskolán, szerettem és még most is szeretem. Fontos, hogy erről halljanak a fiatalok, megismerjenek más felekezeteket, persze nem elhanyagolva a saját hitünk ismeretét. Ne legyen félelem, azért mert vannak „mások” is. Imádkozzunk egymásért! Ahogy Szent XXIII. János pápa is mondta: „Ne azt keressük, ami elválaszt, hanem ami összeköt!” Ez akár a jelmondata is lehetett volna a találkozónknak.
Gyorsan elment az idő! A szentmise, mint mindig hatalmas lelki táplálékot adott, hiszen találkozni Jézussal életem-életünk legfontosabb pillanatai.
Bans. Mindig bejön, mindig jól jön! Feldobta a fakultációk után a délutánt. Mindig elcsodálkozom, hogy milyen sokan szeretjük ezeket a kis táncokat. Engem mindig feltölt, a sok mosolygós arc, akiket tánc közben látok.
Jól esett az elcsendesedés a záró imában. „Köszönöm Uram! Köszönöm a nap sikereit, köszönöm, azokat, akik eljöttek és azokat is, akik nem tudtak velünk lenni. Köszönöm, hogy a Te lábaidnál mindig megnyugodhatunk. Köszönöm a finom ebédet és a sütit. Köszönöm a jó időt. Köszönöm a sok mosolyt, a baráti beszélgetéseket, a kritikát. Köszönöm, hogy nem csak átéltük, hanem megéltük a napot!”
Kasza Boglárka
