Az elmúlt négy évben (mióta ismerlek), bár nem sok idő, mégis annyi minden fűzhető hozzád az életemben, annyi mindent köszönhetek neked, hogy nem biztos, hogy egy koherens egésszé össze tudnám fűzni. Így kérlek fogadd a hálám kicsiny gondolatait, melyek mégis világrengetőek voltak az életemben:
Tudom, hogy sokakra igaz, hogy azáltal, hogy hívtad őket a közösségbe, hogy gondot viseltél rájuk és imádkoztál értük, megváltozott az életük. Mert ez így igaz… És velem sincs ez másképp… Hiszen itt tértem meg, itt ismertem fel, hogy mi az igazi érték az életemben. Itt hallottam először, hogy „Szeret téged a Jóisten” és el is hittem ezt. Itt tanultam meg, hogyan kell élni a Jóistennek tetsző módon és itt ismertem meg azokat az embereket, akik hozzám a legközelebb állnak és akik rám szólnak, ha letérnék a helyes útról. Köztük Téged.
Te mutattad meg, hogy egy pap is ember. Ne értsd félre! Tudtam én ezt, persze. De te voltál az első, akivel lehetett nevetni, aki meg akart ismerni, akit lehetett tegezni, akivel lehetett játszani, aki meghallgatta minden amatőr gondolatomat és ötletemet és sokszor az egyetlen voltál, aki tudta, hogy attól, hogy amatőrök még lehetnek jók.
Végül pedig azáltal, hogy észrevettél és hívtál a régióba szolgálni (akkor is, ha még egy éve se voltam része a közösségnek), megkaptam életemben először azt az érzést, hogy szükség van rám.
Köszönöm!
Juhász Petra – Galgamenti Nagyboldogasszony Közösség
