Egy esős szombat reggelen a hatvani buszmegállóba 8:10-kor begördült egy kicsit öreg, kicsit rozzant busz, ami Vácra tartott. A buszsofőr a szemöldökét ráncolva nézett a hat várakozó fiatalra:
– Hát ti hova mentek?- kérdezte inkább kíváncsian, mintsem gorombán.
– Galgamácsára mennénk. Ez nem a Váci busz?
– De, csak itt soha nem szokott senki felszállni szombat reggel. Tudjátok, ha nincsenek legalább ketten, akik Vác felé mennek, inkább el se indulok. De ha már ilyen sokan vagytok menjünk.
Aszódon még öten kapcsolódtunk a korábbi felszállókhoz, ezzel megduplázva a buszon lévő tömeget.
– Elnézést, hogy kíváncsi vagyok, de mi lesz ma Galgamácsán? Ennyi fiatal egész évben nem megy arrafelé hétvégenként – kérdezte jegyadás közbe a buszsofőr.
– Katolikus ifjúsági találkozó lesz a környékbeli fiataloknak.
– És ott mit csinálnak?
– Beszélgetünk, imádkozunk, játszunk, előadást hallgatunk.
– Jó hallani, hogy vannak még fiatalok, akiknek fontos a vallás és igazi közösségbe járnak, nem a gép előtt ülnek.
A galgamácsai általános iskolában a helyi vendéglátók már várták a Galgásokat. A regisztráció utáni köszöntésen a helyi plébános Csiba Tibor atya, hasonlóan buszsofőrünkhöz örömét fejezte ki, hogy több mint tíz féle településről ellátogattunk Galgamácsára, hogy együtt töltsük ezt a napot.
Mint minden Galgás találkozón, a mai napnak is volt témája, ami a hit évében hitvallásunkhoz kapcsolódott. Az elgondolkodtató előadást követően olyan kérdésekre kerestük a választ a kiscsoportos beszélgetés alatt, mint például: Mit jelent számomra a hit? Ki miben hisz? Kicsoda Jézus: Ember vagy Isten?
Igazán ritka az a Galgás találkozó, ahol egy egész iskolát birtokba vehetünk. Ezt kihasználva egy mozgós, frissítő délutánon vettünk részt: összemértük ügyességünket különféle csapatjátékokban, általános iskolás nosztalgiázást tartva kidobóztunk és tűz-víz- repülőztünk, Gosia nővér vezetésével rögtönzött táncházban roptuk, az ügyesebb kezűek pedig gyertyákat és különféle fonástechnikákkal karkötőket készítettek.
A találkozó beszámolójában nem lehet említés nélkül hagyni a galgamácsai hívek vendégszeretetét, aminek a legkézzelfoghatóbb jele a számunkra készített ínycsiklandozó ebéd volt. A disznótoros és a két padsornyi sütemény mind ízben, mind mennyiségben egy lagzin is megállta volna a helyét. (Köszönet érte a galgamácsai híveknek!)
A nap méltó befejezése a szentségimádás és a szentmise volt. A véget nem érő izgalmak közül az utolsó a misét követő buszhoz rohanás volt. Hála Istennek a nagy lakoma és az egész délutános mozgás után is futotta annyira az energiánkból, hogy elérjük a buszt.
Meglepetésünkre kíváncsiskodó buszsofőrünk vitt haza minket.
– Na milyen volt a találkozó?- kérdezte mosolyogva.
– Elgondolkodtató, közösségi és vidám.
Valcsák Réka
