A városok zajától és szagától távol, dimbes-dombos tájon bújik meg Nézsa, egy Nógrád megyei község, akik hatalmas szeretettel láttak vendégül minket, Észak-Dunásokat a tavaszi találkozónk alkalmából. De mi is történt Nézsán?
Most először lehettünk vendégei ennek a csupaszív kis közösségnek. Helyileg a Nézsai Általános Iskola adott nekünk teret a találkozó lebonyolítására. Ami- mint azt élből sejtettük- sokkal több, mint egy egyszerű közigazgatási intézmény. A nézsai Reviczky-kastély egy remekül felújított, ódon csoda, a maga több száz éves múltjával, és a jelenlegi színes iskolai szerepével.
A találkozón a vártnál sokkal többen voltunk jelen, a KT-k nem kis meglepődésére. „Mikor már azt hittünk nem leszünk többen, hirtelen megjelent még egy busznyi ember” így több mint 60-an vettünk részt a találkozón, ami remek hangulatban telt. Elsőként is egy hatalmas csoportos játékkal indítottunk, majd mikor már kicsit kifáradtunk és kimozogtuk magunkat rátérhettünk az előadásra.
A mostani témánkat Egyház katolicitásáról és szentségéről szólt.
A témánk felvezetéseként ezt a kis animációt néztünk meg.
Majd olyan gondolatkörökről beszélt nekünk Kati, mint: katolikus gondolkodás nem az „egyedül a hit üdvözít”, vagyis ahhoz, hogy üdvözöljünk nem elég hinnünk, hanem tennünk is kell amit hiszünk. Majd megtudhattuk, hogy miért Szent az egyházunk attól függetlenül, hogy vannak benne bűnösök is. Majd, hogy a katolikus szó, az egyetemességet jelenti, és hogy a Katolikus egyházat milyen egyetemességek jellemzik.
Ezután kiscsoportokban beszélgettünk tovább a témáról. Miután csillapítottuk a lelki éhségünket, a helyiek jóvoltából, rendkívül finom szendvicsek és még annál is finomabb sütikkel csillapíthattuk testi éhségünket is. Majd, hogy nehogy megártson a sok kalória rendesen kimozogtuk magunkat. Volt számháború, röplabda, és teremfoci. Aki pedig nem találta volna meg a maga sportját vagy csak túlzásba vitte a sütiket-amit valljuk be nehéz volt megállni-az egy kis kézműves foglalkozás közben pihenhetett.
De mielőtt észbe kaptunk volna máris misére harangoztak, ahol megköszönhettük a napunkat az Úrnak és minden lelkes helyi segítőnek. Ezek után könnyed búcsút vettünk egymástól hiszen nemsokára megint találkozunk 😉
