Élménybeszámoló egy vendég tollából
„Nem jó az embernek egyedül.”
Február 19-ét írunk. A váci egyházmegye ifjúsági találkozójára tartunk Romhányba. 8:30 körül érkeztünk meg mi 4-en. A fogadtatás az időjárással ellentétben nagyon meleg, és barátságos volt. A regisztrációnál sok régi-új arccal találkoztunk, többek között a romhányiakkal, és Alcsi vitézzel. Később többen is érkeztek, hogy boldogságot és örömet csempésszenek a találkozóba. Mindig is szerettem ilyen helyekre járni, mert remek közösséget alkotunk, együtt dicsérjük az Urat, és a szervezők mindig roppant érdekes témával készülnek. A romhányi találkozónk témája a Család Évéhez kapcsolódóan a házasságról, a párkapcsolatokról és a nemi életünk megéléséről szólt. A napunk programja egy előadással kezdődött, kapcsolódóan a találkozó témájához, amelyet két rendkívül értékes ember, Gyurka diakónus, és kedves felesége, Ágnes asszony vezetett. A feszültség oldásául a helyi keresztény fiatalok, egy „kérdezz-felelek”-hez hasonló ismerkedős játékot játszottak velünk. Az ötlet nagyon egyedi volt, és ahogy én láttam, mindenkinek elnyerte a tetszését. Az előadás nagyon érdekes, és roppant egyedi volt. A hallgatóság és jómagam is nagy odafigyeléssel hallgattuk a szónoklatot.
Az előadás után kiscsoportos beszélgetésre került sor. A csoportok beosztása véletlenszerűen történt, és mindenki nagyon nagy örömmel ment a neki kijelölt kis csapatba, hogy egymással megosszák a gondolataikat. A kiscsoportban az előadáson elhangzottakat beszéltük meg, és mindenki kifejthette a véleményét, a kérdésekhez, kötetlenebbül a témához kapcsolódóan is hozzászólhatott. A mi csoportunk csupa fiatalból állt, és úgy érzem, mindenki felszabadultan és nyitottan állt hozzá a témához. A kiscsoportos beszélgetés után, úgy érzem, mindenki nevében mondhatom, hogy jókor jött az ebéd. Az étkezésnél lehetőségünk nyílt kötetlenebbül beszélgetni a rég nem látott barátokkal, ismerősökkel, humorizálni, vagy csak elmondani, hogy mennyire örülünk, hogy újra látjuk egymást.
Az étkezés befejeztével folytatódott az előadás, amelyet Gyurka és Ágnes asszony tartott nekünk. A téma továbbra is a párkapcsolat volt, ami az ember életét meghatározza. Az előadás színvonala továbbra is nagyon magas volt, és sok érdekességet tudhattunk meg. Az előadást egy újabb kiscsoportos beszélgetés követte, és hiszem, hogy ekkorra már mindenkiben megfogalmazódtak gondolatok, amelyet annak tudok be, hogy nem követtük teljes mértékben a lapon szereplő pontokat, és útmutatásokat, amelyek a beszélgetés folytonosságát és témáját voltak hivatottak elősegíteni és vezetni. Az idő most is kevés volt, hogy megbeszéljünk mindent, de így is nagyon jó gondolatok fogalmazódtak meg a kis társaságban. A kiscsoport után a zenészek a templomba mentek előkészíteni a zenét, hogy minden tökéletes legyen. Mi pedig az előadás helyszínére mentünk vissza, ahol minden csoportvezető elmondta, hogy miről volt szó a csoportjában.
Ekkor következett a nap fénypontja, az Istentisztelet. Nem kívánom kifejteni, hogy mit jelentett ez az embereknek, mert az egyénenként csak Istenre és rájuk tartozik. Én csak a saját nevemben beszélhetek, és nekem nagyon nagy boldogság és öröm volt a szívemben, mint a Szentáldozásnál, úgy az Istentisztelet egészében.
A szombati napon már csak egyetlen program várt ránk, a búcsúzkodás, amit személy szerint én elég rövidre vettem, részben azért mert próbáltuk elérni a buszt, másrészt mert esett az eső.
Nagyon örültem, hogy eljöhettem Romhányba, és részese lehettem ennek az ifjúsági találkozónak.
Köszönöm az Úrnak, hogy létrejöhetett ez az ifjúsági találkozó, köszönöm a szervezésben résztvevőknek, és köszönöm mindenkinek, aki jobbá tette, vagy jobbá akarta tenni a találkozót.
Heba
