Egy nagyszerű tábor van a hátunk mögött, július 3-8-ig birtokba vettük a nagymarosi plébániakertet. Mit birtokba vettük? Belaktuk. 🙂 Nagyon jól éreztük magunkat, a rekkenő hőség ellenére, a Duna partján, a Visegrádi várra nyíló panorámában gyönyörködve fantasztikus napokat töltöttünk együtt. Az egy hétről Vera írt nektek néhány sort.
Mint már sokan hallhattátok, tapasztalhattátok, egy csodálatos, örömteli hetet töltöttünk együtt Nagymaroson.
Be kell vallanom, semleges érzésekkel mentem az Észak-Dunás táborba. Persze nagyon vártam már, de akkor még úgy éreztem, hogy nem sokat hagynék ki vele, ha nem mennék. Természetesen már az első perctől mást éreztem, amikor beléptem a tábor helyszínére. Körülbelül 9 óra lehetett, amikor megérkeztünk osztálytársammal, Szandival Nagymarosra. Akkor talán ezt gondoltam: „Na, itt vagyunk… hurrá, remélem azért jó lesz!” Aztán beléptem a plébánia kertjének kapuján. Megláttam P. Katit, Julcsit és F. Katit, akik a regisztrációnál ügyeskedtek. 🙂 Olyan jó volt már akkor a hangulata az egésznek! A regisztráció után felállítottuk a sátrunkat, majd körülnéztünk, hogy megismerjük a terepet. A színpadon ekkor már a kisebb testvérek nagyban munkálkodtak, elvégezték az utolsó simításokat. Talán 11 óráig érkeztek a táborlakók, majd átmentünk a templomba a „hivatalos tábornyitó”-ra. Ezek után kiscsportonként akadályversenyen vettünk részt (amit a mi csapatunk nyert :D). Este táncház volt a színpadon, fergeteges hangulattal. Már ekkor tudtam, hogy mégis csak érdemes volt eljönnöm…
A második nap is jól telt. Délelőtt meghallgattuk M. Dóri előadását „Hitünk igazság” címmel. Mivel az ebéd sajnálatos módon kicsi késett (eltévedt a pizzafutár, mert túl sok pizza volt nála, és ettől nem látta a térképet….na,jóóó…neeeem :D) így előrébb hoztuk a misét. Mise után megebédeltünk (természetesen nem pizzát :D) és utána egy újabb akadályverseny várt ránk. A verseny után volt egy kis szabadidőnk és mivel közel 40fok volt, ezért gondolhatod mi következett… Igen,a fiúk bepótolták a húsvéti locsolkodást, úgy előre 2-3 évvel is. 🙂 Találtak kancsót, vödröt, egyszóval mindennel locsoltak minket, amivel lehetett. Egy óvatlan pillanatban, amikor nem figyeltem, valaki (nem láttam pontosan,de gyanítom Mihály vagy Zoli volt! :D) egy nagy vödör vízzel hátulról leöntött… a hajamból és a ruhámból csavarni lehetett a vizet. Nagyon jól éreztük magunkat. Szóval a második nap is jól telt.
A következő napon „bűnbánati napot” tartottunk. A nap folyamán volt szentségimádás, mise, valamint gyónási lehetőség. Délelőtt Kovács Misi (alias Pókember… mert úgy néz ki, mint pókember és még fényképezni is szeret :D) „Hitünk öröm” című előadását hallgattuk meg, majd kiscsopis beszélgetés következett. Ebéd után szentségimádás volt, közben pedig gyónási lehetőség. Gyónás után visszamentünk a táborba, ahol kézműveskedés várt ránk. Kézműveskedés után még volt elég sok szabadidőnk, ami a sport irányába terelődött. Röplabda, foci, tollas… jól telt a délután. A bűnbánati napnak mondhatni a lezárása volt az esti szentmise… Vacsora után is maradt még egy kis szabadidő, de azt is felhasználtuk, majd átmentünk a templomba esti imára. Közben pedig elkezdett szakadni az eső… Na mi következik? Igen, beázott a sátrunk. 15 percnyi tanakodás után, hogy hol aludjunk, végül a színpad mellett döntöttünk. Kicsit szellős, de fedett hely. 🙂 Legalább levegőnk volt. Egyre jobban éreztem magam! Szerintem, azért így utólag sokkal viccesebb, hogy a szabadban kellett aludnunk.
A következő napon a kirándulás volt az előtérben. Felmentünk egy remete barlanghoz. Az első pihenőnél meghallgattuk Ervin előadását „Hitünk szabadság” témában. Az előadás jó volt, de az igazság az, hogy néha kicsit elkalandoztam, mert egy gyík szaladgált mellettem, föl s alá. Délután 13-14 óra körül értünk fel a barlangoz, majd ott akkor meg is ebédeltünk. Ebéd után először egy 20 perces csendes elmélkedés volt a szabadban, majd egy kiscsopis beszélgetés. Nem sokkal később mise volt. Igeeen,fenn a barlangnál!Nekem nagyon tetszett,remélem máskor is lesz ilyen. 🙂 Talán 17 óra körül értünk vissza, megvacsoráztunk, majd átmentünk a templomba közbenjáró imádságra. Na,jó. Azt az élményt, amit ott, akkor kaptam nem tudom leírni, de azt biztosan állíthatom, hogy csodálatos volt! Fura volt számomra, hogy örömömben ennyit sírtam. De valahogy mégis jó érzés volt! Úgy éreztem, hogy tényleg, igazán találkoztam Istennel. Nagyon jó volt ez most számomra… Az éjszaka hirtelen nagyon sokan aludtunk odakint a szabadban. András atya (a hangyák megtámadták, majd átvették az irányítást a sátra fölött), Anna (nem volt sátra,mert nagymarosi és eddig otthon aludt, csak most úgy döntött, velünk tart), Regi (aznap érkezett, úgyszint’ nem volt sátra), Szandi és én (a sátrunk beázott) valamint Mihály és Máté (na, ők nem tudom, hogy miért 😀 ).
Az utolsó előtti nap a szokásos módon indult. Ébresztő, reggeli ima, reggeli… délelőtt András atya tartott előadást „Hitünk ragadós” címmel. Nagyon tetszett az előadás! Délután újból kézműveskedtünk. Lehetett cserepet festeni, decopage ragasztózni (szalvétatechnika), rózsafüzért és kis keresztet csomózni, valamint rajzolni. Én a rajzolás mellet döntöttem. Ezeket a ajándékokat a nagymarosi híveknek adtuk oda az esti szentmise után. Nagyon örültek nekik. És jött a nap legjobb része: a SZÍNES EST. Noha, kicsit rendhagyóra sikeredett (kimaradtak az előadások) a hangulat feledhetetlen volt. Az estét egy jó kis néptáncolással kezdtük,majd pihenésképpen Zoli és Balázs elgitározott egy pár dalt. 😀 Nagyon ügyesek! Aztán egy előadás következett, amit a kisebb testvérek tartottak, Észak-Duna menti Híradó néven. A két tévés bemondó: M. Dóri és N. Zsombória (azaz Zsombor női parókában 😀 ). Nagyoooon vicces volt!Utána a tábortűz körött üldögélve énekelgettünk, beszélgettünk és játszottunk, egyszóval jól éreztük magunkat. Majd megérkezett a vacsink is és természetesen az elfelejthetetlen Észak-Dunás puding is. 🙂 Utána szeretet- és köszönetnyilvánítás következett, vagy nem is tudom, hogy mondjam… Először egy kört alkottunk olyan módon,hogy annak, akinek valamiért köszönetet mondhattál,annak megfogtad a hüvelykujját, a saját hüvelykujjadat pedig kinyújtva hagytad,hogy azt megfoghassa valaki… Az én ujjam F. Kati fogta meg, aminek nagyon örültem 🙂 Csodálatos nap volt!
Aztán sajnos elérkezett az utolsó nap. 🙁 Reggel még volt együtt egy közös misénk, majd sajnos jöttek értünk és mennünk kellett haza. Sok embertől elbúcsúztam,bár legszívesebben úgy tettem volna, mint 4 évesen, amikor a barátnőmnél voltam és nem akartam hazamenni: elbújtam volna, hogy ne találjanak meg és maradhassak még. 🙂 De valamiért, nem tettem így… Sajnos. 🙂 Aztán szépen lassan, mikor már tényleg (remélem) mindenkitől sikerült elbúcsúznunk, elindultunk. Szandival út közben végig beszélgettünk, hogy „és te emlékszel,amikor….?”… még épp, hogy csak elhagytuk Nagymarost, de már akkor nagyon hiányzott mindenki 🙂
Már nagyon várom a találkozókat! Hiányoztok!
Köszönöm nektek ezt a hetet, csodálatos élmény volt!
Szabó Veronika
A táborban készült képek egy részét itt, másik részét itt találod.
Táborunkat az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta.
