Micsoda hét nap volt! Még most is visszavágyom a nyári táborba, az észak-dunások közé!
Ismét Nagymaroson tartottuk táborunkat, így a hétfő reggel érkező kisebb testvérek már gördülékenyen fogtak hozzá a helyszín előkészítéséhez, a pavilonok felállításához és az elmaradhatatlan röplabdaháló kifeszítéséhez. Az előkészületek fényét emelte, hogy már aznap majdnem 30-an nyüzsögtünk lent a tábor területén, mindenki arcán az elkövetkező napokra irányuló várakozásteljes izgalommal.
Másnap aztán özönleni kezdtek a főszereplők: a táborlakók. Ismerősöket és új arcokat egyaránt köszönthettünk magunk között, elveszve azonban senki sem érezhette magát, mivel néha már a sátrak felveréséhez is hosszú, közös cövekkalapálásra volt szükség. Estére, a közös játékok és a táncház után már mindannyian tudtuk: egy év eltelt, de az észak-dunás nyári tábor onnan folytatódik, ahol tavaly abbahagytuk. Hazaérkeztünk!
És a lendület már nem tört meg ezután. A sűrű (és néha csúszó) program nem sok pihenést hagyott, mégis mindenki rohant röpizni, ha csak 5 üres perce is volt. A kiscsoportos beszélgetéseket is estébe nyúlóan folytattuk volna szívünk szerint, de néha a közös mosogatás is valóságos partihangulatban zajlott. A karnyújtásnyira álló templomban esténként mindig volt miért hálát adnunk a Jóistennek a szentségimádás, dicsőítés vagy a közbenjáró ima alatt.
Három nap elteltével, a csütörtöki bűnbánati nap után, elérkezett a tábor legfontosabb eseménye, a nyílt nap. A táborlakókkal addigra komoly felkészülésen voltunk túl a tábor témája, az Új EVangelizáció terén, melyet az előadások és kiscsoportos beszélgetéseken kívül számos vendégünk, az Isten Mosolya közösség tagjai, Fekete Evelin, valamint Steve Thomasefski amerikai diakónus tanúságtételei segítettek. A várt hatás nem maradt el. A táborlakók nyíltsággal és örömmel fogadták az egymás által meghívott barátokat és ismerősöket, együtt próbálva ki a Majoros Tibi és erdélyi csapata által hozott quadokat, airsoft-fegyvereket és kézműves foglalkozásokat. Vendégeink nagyon jól érezték magukat, volt aki ott maradt a tábor végéig is. Este bemutatásra került a kisebb testvérek által előadott pantomim is.
Sajnos ezzel máris az utolsó teljes naphoz érkeztünk. Öröm volt azonban, hogy sokan eljöttek szombaton, akik hétköznap nem értek rá táborozni, így még több kedves ismerőst láttunk viszont. Délután pedig kezdetét vette a mulatozás, először a Kovászolósok által vezényelt „Egy perc és nyersz!”-játékkal, majd a Színes Est keretében a kiscsoportok elképesztően kreatív és szellemes előadásaival és a fotóválogatás megtekintésével. A sötétség leszálltával pedig újra a tánc volt a főszereplő, majd szentjánosbogaras játékok a lobogó tábortűz körül, éjfélkor pedig a hagyományos pudingevés, amivel az Észak-Duna 10. születésnapját is ünnepeltük.
Másnap reggel már elindult a szervezkedés, hogy minél hamarabb újra találkozhassunk a nyáron, aztán hosszas búcsúzkodás után a tábor véget ért. Nehéz volt elszakadni a régi és új barátoktól, de az együtt, Istennel eltöltött hét élményei és a következő tábor ígérete mégis boldogsággal tölt el még most is.
Végül szeretnék köszönetet mondani minden segítőnek, papjainknak, vendégeinknek és a kisebb testvéreknek, akik örömmel látták el szolgálatukat, néha érthetetlen módon egyszerre látva el több feladatot is. A Jóistennek pedig nem lehetünk elég hálásak a rengeteg kegyelemért, amit ezalatt az egy hét alatt megtapasztalhattunk.
Mikesy Mihály
A táborban készült képeket itt találjátok.
