Kedves Sárink megkért, hogy pár szóban foglaljam össze az észak-dunás tábori élményeimet, én próbáltam erről lebeszélni, de nem engedett.
Felsőgödről a kis ificsapatunkból, egy- két arany fiatal arra vállalkozott, hogy a nógrádi táborban mint segítők vesznek részt. Az utolsó pillanatban én is belekeveredtem a dologba, mint alkonyhás segéd, leves- és főzelék osztó. Azt gondolom, egy kicsit át lettem verve: elvileg a tábor egy ifjúságnak szóló lelkigyakorlatnak volt meghirdetve, és sehol nem láttam a kiírást: lelkigyakorlat B. Katalin részére… pedig ez olyan volt, mint ha személyesen nekem szólt volna, annak ellenére, hogy igazából a konyhai teendők miatt nem is tudtam minden programon részt venni.
Nem hiszem, hogy el tudom mondani fölépítve a dolgokat, csak úgy képekben, ahogy eszembe jut. Először is: fantasztikusan szép helyen voltunk, Nógrád gyönyörű, a táborhely igen megfelelt minden elvárásunknak, köszönet Csaba atyának. Remek volt látni a szervezők felkészültségét, jelenlétét. Tetszett a sok jókedvű ember, a nevetés, és a kellő időben megnyilvánuló szigor.
Mint minden táborban, az alváshiány igen érdekes bólogatós, és mély elmélkedős testtartást vált ki a kedves résztvevőkből, ez most sem volt másképp. Bár úgy tűnt, egy-egy tanítás sokszor csak az ébren maradásért való küzdelemről szólt, mégis bekerült a szívünkbe akarva-akaratlanul. Köszönet azoknak, akik szóltak. Hálás vagyok a kiscsoportos beszélgetésekért, az őszinteségért, a segítő tanácsokért, az elfogadásért. Köszönet a hihetetlen hangulatú, karácsonyfafényes teaestért, a vidám éjjelig tartó táncházakért. Nagy élmény volt a tábor ideje alatt a sok szentéletű pap bácsi jelenléte, nagy öröm volt velük együtt szolgálni. Köszönet Jácinta nővérnek, hogy közénk jött, és emlékeztetett minket arra, hogy mi Jézus szerelmes testvérei vagyunk, és folyamatosan meg kell erősödnünk, nem szabad kevesebbel beérnünk, mint az Ő teljes közelsége. Elmondhatatlan élmény volt a mély nyomot hagyó közbenjáró ima, ahol ima által gyógyult az, akiért imádkoztak, de gyógyult az is, aki imádkozott. Megtapasztalni a lélekölelés élményét… Lehet, hogy kéne most valami negatívat is írnom, mert így úgy tűnik, minden szép volt. Meg is van: A skót tánc miatt 3 hétig fájt a lapockám… Julcsi, ezt folytatnunk kell!
Sajnos a kiránduláson nem tudtam ott lenni, csak az „irigykedés” maradt az erdőmélyi, faölelős elmélkedésükre. A nógrádi várban lezajlott akadályversenyt csak alulról szemléltük Bogával, de a kertből lehetett hallani a hegyen virgonckodó kis csapatot, sötét volt… csönd… és hallottuk a nevetést…. a csillagok alatt, a hold is sütött… és… na jó, befejeztem.:)
Jaj, el ne felejtsem a kutyust,aki minden este jött a neki kijáró finom falatokért.
A legnagyobb élmény minden jól megszervezett program mellett a sokszínű embercsokor volt: a csöndes, a nagyszájú, a humoros, a szigorú, a nagyon bolond, a barátságos, a segítőkész, a szent, a kedves, a mosolygós, a katonás… nevetni sokat velük, veletek.
Hála neked, Jézus!
Ui: Éljen a körözött! Éljen a vuclik és muclik!
És éljen Péter, aki megvédett minket az éjszakában kószáló, biztosan szörnyűségesen félelmetes, sötétben még sötétebb árnyaktól…
B. Kati
Néhány extra sor 🙂
„Nagyon hálás vagyok az idei Észak-Dunás táborért, eddig ez volt a legjobb! 🙂 Élveztem az akadályversenyeket, a kirándulást, a táncházakat, a finom evéseket, a vízi csatákat, a Színes estet, a rengeteg nevetést és Narnia titkait… A legtöbb ajándék a péntekben rejlett: a böjt, a Szentgyónás 6 atyával, és este a csodás közbenjáró imák… Megerősödtem a hitemben. Köszönöm!” (Mészáros Dóri)
„Az első tábor, ahol a táborvezetőt büntetlenül fejbe lehetett locsolni :)” (Mikesy Mihály)
Képek:
