Borongós tavaszi reggelre virradt. Az idő esőre állt, azelőtti nap is esett. Különleges találkozónak nézhettünk elébe, hiszen a kirándulás szerves része volt a programnak. Ezt a tényt ismerve gondolhatjuk, nem lett volna szerencsés egy égszakadás. Az időjárás ellenére nem hátráltunk meg, 2022. április 23. szombat reggelén az Észak-Dunamenti Nagyboldogasszony Közösség tavaszi találkozója megkezdődött Verőcén, és még az esőt is megúszta a csapat.
Fél kilenctől vártuk a résztvevőket a verőcei plébánián, majd -mint általában- a regisztáció alatt a már regisztráltak különböző csoportos, mozgós, ismerkedős játékba szállhattak be. A megszokottól eltérően azonban a regisztáció után is folytatódtak a játékok, így a napot friss ismerettségekkel felvértezve kezdhettük. Régiófelelőseink -Gável Klára és Kollár Péter- tájékoztatása után felkerekedtünk, hogy Verőcéről Szokolyára sétáljunk.
Kezdetnek egy fákkal körülvett részen egy kis emelkedőn kellett felkapaszkodnia a menetnek, majd magunk mögött hagyva azt, majd később a fákat, viszonylag sík terepen haladtunk tovább mezők és szántóföldek mellett. A szép, festői tájban azonban nem tudtunk teljesen elmerülni, a kirándulás napját megelőző esőzések és az azok miatt mindent ellepő temérdek sár miatt ugyanis figyelni kellett, hová lép az ember. Csúszkáló, időnként elbukó emberek, cuppogó, a cipőn keletkezett sárréteg miatt megnehezedett léptek, de ennek ellenére jókedv és vidám beszélgetések jellemezték a túrát.
A találkozó témája a béke volt, amit már a kirándulás alatt elkezdtünk feldolgozni két rövid műhely segítségével. Az elsőt Gável Klára és Hadi Rita vezette, egy rövid bevezető után párokba rendeződtünk, és arról beszélgettünk, mi okoz számunkra békét/békétlenséget magunkban és a körülöttünk lévő világban. A beszélgetések közben tovább folytattuk utunkat Szokolyára, majd azok végeztével, és már majdnem a célhoz érve, következett a második műhely, melyet Fábián Patrik és Vigh Viki vezetett. Előadásukban a béke Jézusban való mivoltáról volt szó, és hogy hogyan járul hozzá a jó istenkapcsolat a saját békénkhez. A műhely után egy remek hangulatú halászfogó mozgatta át a csapatot, majd újra útnak indultunk, tíz perc múlva pedig már el is értük célunkat, a szokolyai plébániát.
Emánuel, Feri atya és kedves helyi segítők finom gulyáslevessel fogadtak minket, megfáradt utazókat, majd a falubeli hívek vendégszeretetükről tanúbizonyságot téve házi süteményeket kínáltak a csapatnak. Ebéd után Hadi Rita tartott előadást, összefoglalva a műhelyekben elhangzottakat és kiegészítve azokat saját gondolataival a békéről. Az előadás után kiscsoportos foglalkozásban vettünk részt, ahol a találkozó témájával kapcsolatban kaptunk kérdéseket csoportvezetőinktől, továbbá átbeszéltük a nap folyamán hallottakat.
A kiscsoportos megosztás után újabb játék következett, kettévált a csapat: valaki a közkedvelt beugrós játékot választotta, valaki pedig mozgós csapatjátékokat. Mindkét csapat élvezte a programot, nagyon lelkesek voltak. Ezt követően eljött az elcsendesedés ideje, kezdetét vette a szentmise, melyet Áron atya mutatott be. A lelki felfrissülés után érkezett el a búcsú ideje, régiófelelőseink köszönetet mondtak a napért, elbúcsúztunk egymástól, és indultunk haza kisbuszokkal, melyek több fordulóban vittek ki minket a kismarosi vasútállomásra.
Hát ilyen volt a találkozó egy segítő szemszögéből. De vajon milyen volt egy újonnan érkezőnek? Beszéljenek helyettem az alábbi sorok, melyek a közösségbe először ellátogatott fiataloktól származnak:
Nagyon jól éreztem magam a szombati ÉD-s kiránduláson, hiszen végre az átlagos életből kiszabadultam egy nagyon jó, befogadó, keresztény közösségbe. Lelkileg mindig feltöltődés az, ha olyan emberekkel vagyok együtt, akik ugyanúgy beismerik Isten szeretetét az életükben. A mostani alkalom különösen jó volt, hiszen miközben túráztunk, volt lehetőség párosával beszélni a bennünk lévő békéről, és megérteni, hogy a másik milyen élethelyzetben van. A túra közben többször megálltunk, hogy elmélkedő előadást haljunk a bennünk és körülöttünk lévő békéről. Nagyon jó, hogy olyan közösségbe tartozhatok, ahol, mint testvérek, szeretjük egymást és szót értünk, hiszen egykorúak vagyunk. Nem kell semmit a saját nyelvünkre lefordítani, hiszen ballaghatunk mindnyájan ugyanabban a cipőben. A személyes példák még inkább megerősítenek minket abban, hogy együtt menjünk tovább Jézussal az úton. Lehet, hogy sok program csapatépítő jellegű, ám Krisztus mégis a középpontban tud maradni, hiszen minden köré épül. Csak ajánlani tudom az ilyen közösségeket a frissen megtérteknek és a régóta híveknek egyaránt.
Hitoktatóm biztatására volt szerencsém részt venni az Észak-Dunamenti Nagyboldogasszony Közösség tavaszi találkozóján. Az esős idő sem tántorított el, hatalmas kedvvel indultuk neki a szombati programnak. A verőcei plébániára érve regisztráltunk, majd a közösség segítői által tartott csoportos játékokon vettünk részt. Tíz óra körül indultuk el. Az út során egy előadáson vehettünk részt, majd párokat alkotva megvitattuk, hogy mi az, amitől békesnek, és mi az amitől kevésbé békésnek érezzük magunkat. A szokolyai plébániára érve egy közös ebédben vehettünk részt, amely a hosszabb túra után igen jólesett mindenkinek. A helyiek süteményt sütöttek számunkra, és igazán szívélyes vendéglátásban részesítettek minket. Ebéd után játszottunk, előadást hallgattunk, majd kiscsoportokba verődve megoszthattuk gondolatainkat. A nap csúcspontja a szentmise volt. Nagyon jól éreztem magam, a nyári táborban is biztosan ott leszek!
Köszönjük a beszámolókat, várunk titeket sok szeretettel nyári táborunkba is! 🙂
Dévényi-Takács Ádám
A fotóra kattintva elérhetőek a találkozón készült fotók.
