A Dél-Dunás ifitalálkozókban azt szeretem, hogy minden alkalom egy kicsit más. Egyfelől nagyjából lehet tudni, mire számítson az ember: lelki töltekezésre, jó fej fiatalokra, vidám játékokra, beszélgetésekre. Másfelől viszont mindig van valami új; valami, amire nem számítottunk. A legutóbbi alkalom, április 13-án Gyálon azért volt különleges, mert igen családiasra sikerült.
Én résztvevőként és szervezőként is szeretem, ha pörgés van egy találkozón; amikor annyi a résztvevő, a tennivaló, hogy ki se látok belőlük. Most viszont rájöttem, hogy a másik verziónak is megvannak a szépségei. Amikor nem jön el olyan sok fiatal, mint amennyit várunk (na, nem mintha az 50 körüli létszám nem lenne elég szép! :)), annak gyakorlati előnyei is vannak: például annyi a kaja, hogy még a kiscsoportos beszélgetésekre is jut. 😀 De ami még ennél is jobb: ilyenkor aztán igazán van időnk a másikra. Sose volt még alkalmam például egyórás lelki beszélgetésre találkozón. Most erre is volt lehetőségem, és nagyon örülök neki!
A nap témája ezúttal a Szentlélek volt; ezt azért tartottam jónak, mert Ő legtöbbünk életében valahogy mintha háttérbe kerülne az Atya és Jézus mellett. Hát most volt lehetőségünk kicsit jobban megismerni a Szentlelket, és végiggondolni, hogyan tudnánk Őt jobban bevonni a hétköznapjainkba. Saját tapasztalatból mondom, hogy bizony mindig van mit mélyítenünk a hitünkön – a régiós találkozó erre is jó alkalmat adhat, nem csak az előadás és a kiscsoport alatt, hanem a gyónás és a lelki beszélgetés lehetősége, a szentmise és a közös éneklések alatt is. Én mindig rengeteg erőt kapok a Dél-Dunától a hétköznapokhoz. 🙂
A személyesebb vizekről evezzünk a többeket érintő tényekre.
Mit láthat, aki körülnéz egy Dél-Dunás találkozón? Többek között a következőkre emlékszem.
Mosolygós, vidám fiatalokat éppúgy, mint elmélyült, komoly beszélgetésbe merülteket. Régi barátok örömteli találkozását és új ismeretségek nem kevésbé örömteli megszületését. Előadás és kiscsoport közben azt látom, hogy Isten mennyire jelen van, és mennyire dolgozik ezekben a fiatalokban, az életükben, az együttléteikben. A programok közti szünetekben (sőt, nem ritkán program közben is) gyakori a nevetés, és tényleg látni, érezni lehet, ahogy túlárad a jókedv.
Ha most valamiért lemaradtál minderről, ne csüggedj! Remek lehetőség a fentiek átélésére – ráadásul jóval nagyobb dózisban, hiszen majdnem egy hétig együtt leszünk – a Dél-Dunás tábor, amit idén július 16 és 21. között rendezünk meg Inárcson, és ahová sok fiatallal, színes programokkal és persze nagy-nagy szeretettel várunk Téged is!
Galériáért kattints a képre!
Dobszay Panni
