A család nem csak azokat az embereket jelenti, akik felneveltek. És nem csak azokat az embereket, akiknek ugyanaz a vér csörgedezik az ereiben, mint neked. A család az, ahol szükség van rád. -Meg Cabot
Nagy várakozás volt bennem, amikor megtudtam, hogy idén újra Összrégióson vehetek részt. Az idei évben Fót volt a helyszín, és ahogy megérkeztem, megcsapott az a családias, „ismét hazaérkeztem” érzés, ami ilyenkor mindig. Jó volt újra látni a régión belüli és kívüli ismerősöket.
Koncert, vacsora, közösségépítő játékok; ezekkel a programokkal kezdődött el a péntek délutánunk. Megismertük egymást a sok új résztvevővel, és jól össze is hangolódtunk egy nagy játék-sorozatban. Jó volt egy kicsit kiszakadni a monoton hétköznapokból közösen, olyan emberekkel akikkel mindig szívesen vagyok. Az első esténket szentmisével zártuk le, de utána még volt lehetőségünk a félbehagyott beszélgetéseinket befejezni takarodóig.
Egy pillanat alatt reggel lett, a szombati napot pedig már az előadásoké volt a főszerep. Ezek nyomán kirajzolódott a táborok témája, ami idén a CSALÁD lesz, (így talán már érthető is a kezdésben olvasott idézet..) erről elmélkedhettünk együtt, és a táborral kapcsolatba ötleteket is oszthattunk meg egymással a kiscsoportokon belül. A napból a szentmise sem maradt el, ami igazán ünnepire sikerült, hiszen Marton Zsolt püspök atya celebrálta. Ráadásul a mise prédikációjában meghallgathattuk tőle az egyik előadást is. Majd fórum, kérdezz-felelek, sportolás, aztán tábor-előkészítő műhelyek következtek a nap többi részében, és észre sem vettük hogy ismét este van.
Vasárnap reggel mosolyogva, mégis szomorúan keltem, mert elérkezett az utolsó napunk, de szerencsére ez a nap se telt unalmasan, közös alkotómunkával és szentmisével töltöttük a délelőttöt. “
Az igazán nagyszerű dolgok egy szempillantás alatt történnek”.. talán épp ezért említettem olyan sokszor írásomban, hogy mennyire gyorsan telt az idő, közösen, veletek.
Zammat Menál (Dél-Duna)
A képre kattintva megtekinthetőek a találkozó fotói.
