Nemiségem Isten ajándéka – Identitásunk 4.

Nemiségem Isten ajándéka – Identitásunk 4.

(Szemelvények a 2015. évi „A férfi és a nő” tábor előadásaiból. Szerző/szerkesztő: Dr. Farkas László)

„Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.”  (Ter 1, 27)

Nemiségünk nem büntetés, hanem Isten teremtő áldása. Különbözőségünk jó.

A nyolcadik hétig minden magzat agya női agynak tűnik, amikor is a fiú agyát óriási tesztoszteronhullám árasztja el. Ez a férfi nemi hormon elpusztítja a kommunikációs sejtek egy részét, a kérges testnek nevezett idegköteg egy részét is beleértve. Ez az idegpálya köti össze az érzelmeket feldolgozó jobb agyféltekét a beszédközpontot tartalmazó bal féltekével. Már sosem lesz benne olyan hatékony az „áthallás”. A tesztoszteron a fiúk szex- és agresszióközpontjaiban levő neuronok és áramkörök mennyiségét is növeli. Egy fiúban akár hússzor annyi tesztoszteron is lehet, mint egy lányban, számára ezért áll a játék gyakran futásból, ugrálásból, ezért szeret autókkal játszani. A női agynak épek maradnak a kommunikációs és érzelmi központjai. Sőt olyan nyolcsávos autópályává válik, amely óriási mennyiségű érzelmi információt tud eljuttatni az agy egyik feléből a másikba. (A fiúké csak országút marad.)

A férfi gondolkodása rendszert alkot, szisztematizál és mindig csak egyetlen dologra koncentrál. Amíg azzal kész nincs, addig mindent zárójelbe tesz, ha kell, nem eszik, nem alszik, akár az önrombolásig. A férfiak ezért képesek nagy teljesítményekre pl. szellemileg. A történelemkönyvek arról nem írnak, hogy a férfiak ezt azért tehetik meg, mert van mellettük valaki, aki miatt zárójelbe tehetik az egyéb dolgokat. Van valaki, aki kimossa a gatyájukat és támogatja őket, érzelmi töltettel látja el. A nőnek erről a hivatásáról ma nem szólnak. A nők kontextuálisan gondolkodnak, a legapróbb részletekre kiterjed a figyelmük, észreveszik, hogy a másikat is anya szülte. 

A férfiakat olykor megkísérti, hogy az igazság sokszor fontosabb, mint a kapcsolat, a nőket pedig az, hogy képtelenek a saját portájukon túltekinteni és a családjukon kívül élők érdekeiért vagy a nagyobb társadalmi igazságosságért síkra szállni.

 Nincs 100%-os férfi vagy nő. Bennünk van a másik pólus és ez jó (az animus és az anima). Úgy formáljam személyiségem, hogy a másik pólus sajátos férfi vagy női létemnek ne a riválisa, ne a kasztrálója, hanem teljessége, kiegészítője lehessen: „Alkotok neki hozzáillő segítőtársat”. 

A férfi agyának jobb és bal agyféltekéje kevésbé van összekapcsolva, mint a nőé, ezért alkalmasabb a dolgok világos megkülönböztetésére, szétválasztására. A nőknél a kéregtest erősebben kapcsolja a két agyféltekét. A férfi a szétválasztásra, elkülönülésre, a nő az összekapcsolásra, egységesítésre lett teremtve. A férfi Isten transzcendenciáját (hogy van egy felettem lévő, a világnak rendet szabó Szent Isten, aki előtt a férfierő meghódol) érzékeli jobban, ezért alkalmasabb Isten szentségét és törvényeinek érinthetetlenségét képviselni. Isten rendjét, az erkölcsi igazságokat neki kell kicölöpölni családfőként gyerekei számára és síkra szállni azért társadalmi szinten. A nő Isten immanenciáját (Isten bennünk és köztünk lakozását) érzékeli jobban, ezért alkalmasabb az Istennel való kapcsolat személyességét képviselni. A nő a közösségre, elfogadásra, a férfi a gonosszal való közösség megtörésére, harcra, változtatásra termett. Ki kell egészíteniük és finomítaniuk egymást.

A nő „NŐ”-vé válhat, ha kialakítja magában a női öntudatot. „Friss, üde, harmatos, szép és kívánatos vagyok! Lehet csodálni!” – és nem nyit vitát. Sajnos sok lány belebonyolódik mindenféle centik – kilók – geometriai formák elemzésébe. Attól vonzó egy nő, hogy elhiszi magáról, hogy Ő egy varázslatos NŐ! Kis mell, nagy mell, egyik nagyobb, mint a másik, jaj anyukám, mi lesz? Úgy kell megnyilatkozni testünkben, hogy közben el is rejtőzzünk benne!

Vannak lányok, akik mintha szégyellnék nőies formájukat. Égőnek tartják, mert megnézik a fiúk. A társadalomban összekeverik a férfit a „kannal”. Legyen minél rámenősebb a lányokkal. Kénytelen is kanoskodni, mert hiszen ezt „így szokták”, ezt így „kell”. A testi-lelki tartás, tűrőképesség a férfi kialakulásának alapja. Ott kezdődik a férfi, hogy lehet rá számítani, kisebb-nagyobb nehézségek nem tántorítják el. Ha egy férfi egyszer mond valamit, akkor az úgy van, tudja, mit akar az életben, mi a dolga. Elvei szerint dönt. A lovagiasság: az a fiú vált férfivá, aki tiszteli a nőt. Nem csak azzal kedves, aki tetszik neki. A lányok sokat segíthetnének a fiúknak a férfivá válásban, ha egyszerűen nem tűrnék, hogy ne nőként kezeljék őket, hogy durván bánjanak velük. Szellemileg is méltó társa legyen a nőnek!

A szex, Isten teremtő tervének megszentelt eszköze. Látható, fizikai jel, mely intimitása miatt nem a nyilvánosságra, hanem két személyre (férj-feleség) tartozik és arra van rendelve, hogy láthatatlan kegyelmet közvetítsen. Egyfajta szentségi jellege van. 

Amikor Isten akarata ellenére, bűnös módon éljük meg szexualitásunkat, akkor szentségtörést követünk el. Kezdetben az érosz az agapét fejezte ki, vagyis a feltétel nélküli szeretetet. Az első emberpár meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás előtt. A másik személy meztelen testén keresztül a másik személy meztelen szíve belső misztériumát ragadták meg és örvendeztek benne. 

Az első bűnnel testük nagyon más történetet kezdett el mesélni, fügefaleveleket fűztek össze és elrejtőztek egymás és Isten elől, megjelent a félelem, a bizalmatlanság, a rivalizálás, egymás birtoklásának, kihasználásának kísértése. Testünk „képessé” vált arra, hogy az éroszt az agapéba ágyazottságából kivéve, a szexet a szeretet összefüggésétől elkülönítve keresse. Képessé vált buja vágyakozásra és puszta ösztön-kielégülés keresésére a személyiségszintű szex helyett. 

Nem azért takarjuk el a testünket, mert az rossz, az eretnekség volna, pontosan azért takarjuk el a testünket, mert az jó, és ösztönös szükségét érezzük annak, hogy megvédjük testünk jóságát a lealacsonyító bujaságtól. A tisztaság kiküzdött erénye teszi lehetővé, hogy ami erotikus, az jóvá, igazzá és széppé is váljék. Felfelé az ég felé fordítani az éroszt, annyit tesz: újra felfedezni elveszett teljességét. A szexualitás egyéb értékei az idővel elkopnak, és ki vannak téve a kiábrándulás veszélyének. Nem így a személy értéke. (Christopher West: Boldogságkeresés és szexualitás.)

A szexualitásunk elsősorban nem egy testi funkció, ami a másik nemre irányít, hanem személyiségünk késztetése, hogy ízig-vérig férfiként és nőként éljük meg önmagunkat és világhoz való viszonyunkat.