Márciusban a nyári táborok segítői a hétrégiós találkozó keretein belül készültek a táborokra. Az alább olvasható kérdéseket ők tették fel az előadással, hitünkkel kapcsolatban. Erre most neked is van lehetőséged. Ha a válaszokat végigolvasod, vagy ha végig sem olvasod, de már tudod, mit nem értesz a hiteddel kapcsolatban, ide kattintva írd meg nekünk, válaszolni fogunk rá.
Miért van szabad akaratunk?
Neked melyik ad több életet? Egy deka spontán szeretet vagy egy kiló kényszeredett? És a világnak? A szabad Isten szabad gyermekeként válaszolhatsz szeretetére.
Miért hajlunk a rosszra?
Miért hajlik az alkoholizmusra egy alkoholista apa fia? Mert apja egy megsebzett természetet és családi működésmódot hagyott utódaira. A bűnbeesés óta értelmünk elhomályosult, akaratunk meggyengült és rosszra hajló lett.
Miért van bűn?
Ez az egyetlen, amit a teremtmény magáénak mondhat, amit ő hozott létre. Akkor, amikor kiugrott Mennyei Atyja öléből. Ezen kívül semmid nincs, amit úgy adhatnál Istennek, lemondva róla, mint amivel Ő nem rendelkezne. Legkedvesebb ajándékod Istennek, ha elhagyod, még kedvesebb, ha elkerülöd, hogy ne kelljen végignéznie szeretett gyermekének tönkremenetelét. „A halált (ugyanis) nem Isten alkotta, a Sátán irigysége folytán jött a világba a bűn, s a bűn következtében a halál”. A poklot a bűn hozta létre, a mennyországot Isten „velünk-teremtő” szeretete. Válaszd a mennyet!
Miért van Gonosz?
Isten nem teremtett Gonoszlelket. Ő tiszta és szent angyalokat teremtett, akik közül egyesek szabad akaratukból váltak velejéig romlottá. Ők a démonok. Nem akarták többé Istent, az Életet szolgálni, ezért a halál, a gyűlölet és az önzés szolgái lettek.
Miért kellett szenvednie Jézusnak?
Platón, görög filozófus, Jézus születése előtt több száz évvel írta meg, hogy ha egyszer születne egy egészen ártatlan ember, aki soha semmi bűnt nem követ el, azt az emberek keresztre feszítenék. Ez a „kell” tehát nem Isten szándékából fakadt, hanem a bűntől megsebzett emberi természet rosszaságából.
Miért így kellett minket megváltani bűneinktől? Miért volt ez szükséges az üdvösségünkhöz? Miért nem máshogy?
Aquinoi Szent Tamás véleménye szerint Jézus máshogy is megválthatott volna minket, mert minden egyes tette végtelen, megváltó értékű. Nem volt tehát szükségszerű, hogy Jézus szenvedése árán váltson be, de ahogy Ő mondja „illett Istenhez”. Ennél radikálisabban már nem tudta kifejezni, hogy halálosan szereti az embert. Ugyanakkor ne feledjük: Jézus nem a szenvedésével váltott meg minket, hanem a szeretetével, amellyel még ezt is kész volt vállalni értünk.
Miért van szenvedés, gonoszság, gyűlölet, annyi félrecsúszott élet?
A Sátán irigysége folytán nem bírja nézni, ahol szeretet és boldogság lakozik, amiből Ő örökre kizárta magát, ezért mindent megtesz, hogy tönkretegye az emberek örömét. Gonosz szándékához felhasznál embereket, akik így maguk is a bántás, az önpusztítás vagy a rontás eszközeivé válnak, s „pokollá teszik” mások vagy maguk életét.
Miért nem a Mennyei Örök élettel kezdjük, miért szükséges a földi élet?
Az embert Isten nem készre teremtette, mint ahogy a szülők sem tudják, milyenné formálódik majd gyermekük szabad együttműködése és döntése által. Ha egy kisgyereknek odaad az apukája egy autót és megkéri, hogy vigyázzon rá, de az mégis kibelezi és tönkreteszi játékát, akkor, ha jó Apa, nem vesz neki azonnal egy másikat, hanem elmagyarázza neki, hogy: „Látod, most abból a szép autóból egy vacak autó lett. Apa szeretne Neked adni majd egy sokkal szebbet, értékesebbet, egy igazi távirányítós autót, de azt csak akkor meri majd rád bízni, ha látja, hogy már tudsz vigyázni rá.” Isten, a mi Atyánk így bízta ránk ezt a Földet. Nem javítja ki a hibákat, sérüléseket, amiket ütöttünk rajta, nem foltozza be az ózonlyukat, hanem enged szembesülni a következményekkel, mert az egész teremtés célja az ember, aki csak azáltal fejlődhet, ha felnövekszik a felelős szeretetre. Jézus Krisztus, a Világmindenség Ura, azokra bízza majd az új eget és új földet, melyet alkot, akiket megváltott minden önzéstől, s már felelős szeretettel tudnak vigyázni rá, s egymásra. Ha az újjátermtett földön, a feltámadás új világában egy valaki is lenne, aki önző, akkor az a többiek számára már nem lenne a boldogság mennyei hazája.
Miért feledkezünk meg a szeretetről, hogy tudjuk gyakorolni?
Nézz Jézus keresztjére, amit ott látsz, az a szeretet. Azért feledkezünk meg a szeretetről, mert Jézusról feledkeztünk meg. Legyen életeddé az Evangélium, a szeretet ABC-je!
Miért nem merünk beszélni a szeretetről?
Talán mert egyesek elcsépelték ezt a szót, talán mert akkor élnünk is kellene, talán ugyanaz miatt, ami miatt Jézusról is hallgatunk. Vágyunk a közelségére, de ha túl közel jön, megijedünk.
Mi az, hogy „megríkatta a sátánt”? (lsd. előadás)
Az nevet, aki a végén nevet. A Sátán gúnyolta Jézust a kereszten, röhögött rajta. Amit Jézus megalázására, legyőzésére tervezett, az lett az Ő totális veresége és megszégyenülése. Isten olyan erős, hogy megengedhette magának azt, hogy gyenge legyen, miattunk. Azért, hogy mi, aki gyengék vagyunk, merjünk közeledni hozzá. Hogy hatalmától és szentségétől meg ne vakuljunk, hogy bele merjünk pillantani szeretete és lénye legbensőbb titkába, amikor Jézus keresztjére és feltámadására nézünk. A Sátán egy vesztes, ezért ordítva sír, visít, és vég nélkül zuhan a szeretet nélküli fagyos gyűlölet feneketlen poklába, amit maga választott. Jézus keresztjének látványa, a Szeretetnek még a puszta látványa is pokoli kínokat okoz neki.
Ha hiszek, miért van bennem mégis félelem?
A Szentírásban ezt olvassuk: „akik fél, az még nem tökéletes a szeretetben”. Szeress jobban, s enyhülni fog a félelem. Ne feledd ugyanakkor, hogy a Getszemáni kertben Jézus is félt, és „hangos kiáltozás közepette könyörgött Ahhoz, Aki meg tudja menteni őt a szenvedéstől.” A szenvedés, a félelem és a halál ugyanis annyira természetellenes és Isten eredeti terve ellen való, hogy minden zsigerünk tiltakozik ellene, csak mióta Jézus megszentelte, azóta vált az Istennel való egyesülés egyik nagy lehetőségévé. Igazából barátunkká lehet még a halál is, „akinek” jótékonyságából ebben a formában nem tart örökké az élet, mert nem lenne jó örökkévalósítani azt a sok szenvedést, ami ma a világban van. „Ennek a világnak vége lesz. Nem megsemmisülés, hanem megújulás által.” – tanítja az Anyaszentegyház. „Íme, újjá alkotok mindent!” – mondja Jézus. Halálunkkor továbbá lehetőségünk van végérvényesen és visszavonhatatlanul Istennek ajándékozni önmagunkat, míg itt a Földön élve lehetőségünk van apránként visszavenni. A fél elem is válhat barátunkká, ha megtanít bennünket felismerni a veszélyeket, és megóvni magunkat és szeretteinket, s egy elháríthatatlan félelem pedig megtaníthat minket maradéktalanul Istenre bízni magunkat, anélkül, hogy egyéb biztonságot keresnénk.
Úgy gondolom, „el vagyok havazva”, hogyan szakítsak időt hitem mélyebb megismerésére?
Az Istennek szentelt idő soha nem elveszített idő, hanem többszörösen megtérül. Jézus csodálatos időszaporító. Ha az imát elhagyod, egyre jobban el leszel havazva. Ha az imát soha, semmi áron le nem rövidíted, azt fogod tapasztalni, hogy kihullanak a kevésbé fontos dolgok az életedből, vagy egyszerűen az ima alatt újratervezés történik, kitisztul, hogyan is férhetne bele a napodba minden, ami fontos, továbbá azt is tapasztalhatod, sok minden „magától” elrendeződik Isten segítségével, aminek a megoldása ima nélkül rád hárult volna. Aki nem imádkozik, az egyre feszültebbé is válhat, s a szív békéje nélkül bizonyos dolgok megoldására kétszer akkora időre lesz szüksége, vagy egyenesen azt tapasztalja, hogy mindig újabb megoldandó problémákat generál maga körül, pl. elfelejt dolgokat, megsért embereket, ami miatt állandóan exkluzálnia kell magát. Javaslom: döntsd el, naponta, hetente, havonta, évente mennyi időt szeretnél szánni hited elmélyítésére, s azt add oda Jézusnak, s köss „üzletet” vele: „Rendben, Uram, én ezt most kedvedért Neked adtam, akkor viszont most már a Te felelősséged is, hogy mi fog történni: Légyszi intézd úgy, hogy áldás legyen minden ügyemen és kapcsolatomon!”
Félek radikális döntést hozni Jézus mellett. Mi segíthetne ennek a leküzdésében?
Ismerd meg Jézust jobban. Azt hiszem, az nem Jézus, aki mellett Te félsz radikális döntést hozni. Az inkább egy hóhér, vagy egy bíró, vagy olyan valaki, aki nem életet hozott, hanem halált, aki meg akar fosztani valamitől. Azt hiszem, legtöbben, mi, Jézust őszintén kereső keresztények egy fantomképtől félünk, nem Jézustól. Istenképünk formálódása életre szóló feladat. A legtöbbet szerintem a Szentírással való imádkozás és a rendszeres lelkivezetés segíthet. Mások, vagy olykor mi is azért félhetünk Jézus mellett radikális döntést hozni, mert nem akarunk elszakadni bűneinktől. Ismét máskor, mert úgy gondoljuk, hogy Ő valami olyat kér, ami legmélyebb, leghitelesebb vágyainkkal ellentétes. Örömhírem: a legmélyebb, leghitelesebb vágyaidat Ő maga oltotta beléd, Szentlelkével. Ha Jézus mellett döntesz, akkor legigazibb éned mellett döntesz. Ekkor lehetsz a leginkább azzá, akivé a szíved mélyén vágysz lenni. Ez azonban olykor fájdalmas szakítást jelenthet azokkal a vágyainkkal, amik önmagukban jók, mégis a felszínen annyira hangoskodnak, hogy nem engedik szóhoz jutni azt, ami a mélyben szunnyad bennünk.
Farkas László atya
