A hét folyamán megkértük Loborik Attila diakónusunkat, hogy írjon pár gondolatot a nagyböjtről, lemondásról… Itt olvashatjátok az ő nagyböjtindító gondolatait. Nagy szeretettel ajánlom figyelmetekbe.
Sziasztok!
Az mindenkinek oké, hogy a lényege, hogy fölkészüljünk lélekben is húsvét ünnepére. A keresztény ember ünnepel, és ehhez lélekben is kell készülni. Ha ezt nem tesszük meg, akkor csak egy mise marad meg és az, hogy jöttek locsolkodók/elmentél locsolkodni. Eddig minden rendben is van, de hogy készüljek?
A hamvazószerdai evangélium három dolgok kínál: ima, böjt, alamizsna.
– Tegyük tiszt
ába az imaéletünket! Szakadjunk el a monoton szinten elrebegett Mi Atyánk-októl, ne imát mondjunk, hanem imádkozzunk! Próbáljunk meg csendet teremteni magunk körül, és halljuk meg, Ő mit akar mondani nekünk.
– Talán általános felháborodást kelt a nem közénk tartozók közt, hogy nagyböjt péntekjein és a már mögöttünk levő hamvazószerdán nem eszünk húst, a szigorú böjtöt nem is említve. Nem tudják a böjtünk lényegét, hogy mi Isten iránti szeretetből böjtölünk, és nem koplalunk!
– „Szegények mindig lesznek köztetek.” /Mt 26,11/ És mennyire igaza volt! Ha szétnézünk, a környékünkön mindig találunk olyat, akin kell segíteni! Lássuk meg ezekben a rászorulókban Jézust, és amit szeretnénk, hogy velünk tegyenek, mi is tegyük másokkal!
Áldott nagyböjtöt mindenkinek a Zagyva mentén!
Loborik Attila
Jancsó Emőke
