Egy eset, ami egyszer megtörtént, és azóta gyakran megismétlődik. Napjainkban is. Barotai Endre (Huligán) atya sorait olvashatjuk… Mi mit tennénk?
Még a ’60-as évek egyikén elmentünk a ministránsaimmal a Bükkbe. Első nap Bükkszentkereszten, egy szénapadláson aludtunk. Másnap egy Trabanttal elküldtem a csomagokat egy Eger melletti plébániára, és kértem, hogy szerezzenek nekünk estére szállást. Megérkezvén este, a plébános megkérdezte: valóban pap vagyok? Nem adott szállást. Tudj’ Isten, miért. Fájó szívvel enyéimhez fordultam: „Köszönjetek gyerekek…” Eztán elmentünk szállást keresni. Egy gazdag portáról majdnem két lábbal rúgtak ki… Mondtam a gyerekeknek: „Tudjátok mit, nézzünk egy szegény portát!”
Nem csupán szállást, még vacsorát is kaptunk…
Barotai Endre (Huligán) atya
