Hogy milyen volt a hétrégiós találkozó nekem? Akkor kezdjük az elején:
Megrakott bőrönddel, két kistáskával, és egy laptoppal keltem útra Balassagyarmatról, hogy időben megérkezzek a programra. Hét tanítási óra után, unottan, tele feszültséggel és méreggel ültem fel a buszra, ráadásul aznap csak egy kávét ittam, így fáradt is voltam. Nem tudtam mit várjak, és mit ne a találkozót illetően. Tele voltam hitemet illetően kétségekkel, félelmekkel és kérdésekkel. A nyitómisén azonban minden megváltozott. Újra felcsendültek az ismerős, gitáros dallamok és úgy éreztem hazaértem. A találkozás a rég nem látott ismerősökkel, megerősített abban, hogy jó helyen vagyok, hogy jó, hogy eljöttem.
A hétvége alatt ismét sikerült megtapasztalnom azt a felemelő érzést, hogy tartozok valahová. Kiszakadni a hétköznapok mókuskerekéből, a dolgozatok és tanulás világából, a megvető tekintetek helyett pedig mosolygós arcokkal találkozni hihetetlen nagy élmény volt számomra. A szentségimádások és misék keretében alkalmam volt letenni lelki terheimet és végre jutott időm arra, hogy az Istennel való kapcsolatomat renováljam. Izgalmas élményt adott a péntek esti, közös számháború a Főtéren, ahol szinte kommandózva bujkáltunk és nem törődtünk az árgus szemekkel figyelő civil fiatalokra, akik minden bizonnyal furcsának tartották a hatalmas tömeget, akik számokat üvöltöztek és sikongattak. Nagyon nagy élmény volt.
A hétvége folyamán a legnagyobb öröm az volt számomra, hogy megismerkedhettem olyan fiatalokkal, akikkel eddig még nem találkoztam, és beszélgethettem régi ismerőssel is. A nyárra való készületben pedig sokat segített nekem Laci atya előadása, amit, lelkesen olvasgatok a hétvége óta, és már alig várom a tábort, valamint azt, hogy a fiataloknak átadhassunk mindent, amit tudunk Jézus Krisztusról.
Kis Dalma
A hétrégiós találkozón készült képeket Facebookon itt (1.nap); és itt (2.nap) és itt (3.nap) találhatod.
