Mentés nyári táborainkban idén Szűz Mária személyét fogjuk körüljárni. Mivel nem egy református, evangélikus… fiatal is jár közösségeinkbe, fontosnak láttuk, hogy bemutassuk, mik, és egyáltalán jelentősek-e a gondolkodásbeli különbségeink. Nemrégiben olvastam egy cikket egy 2012-es evangélikus konferenciáról, Reuss András tolmácsolásában. Meglepődtem, hiszen hallottam már, sok protestáns mit tart rólunk: „a katolikusok imádják Máriát”, „nem szabad szentekhez fohászkodni, mert az olyan, mint a halottidézés”, „egyedül Krisztus elég, másra nincs szükség.” Ebben a cikkben mégis igen nyitottan és logikusan védik meg evangélikusként Szűz Mária létjogosultságát egyházukban. Íme, néhány részlet, mely megérteti velünk, miért lehet fontos a protestánsok számára Mária:
„Egyetlen oka, kényszerítő oka a Máriával való foglalkozásunknak csak az lehet, hogy az evangéliumok szerint a Megváltó Jézus Krisztus anyja a názáreti Mária volt. Máriával tehát Jézus Krisztus miatt kell foglalkoznunk. (…) Mária – aki anyai mivoltából következően páratlan módon volt jelen az inkarnációnál (megtestesülésnél), a tanító és gyógyító Jézus mellett, keresztje közelében, a feltámadásnál és az első pünkösdkor – a legközelebbi tanítványaihoz képest másképpen és mélyebben élhette át az eseményeket. Mária személye ezért Krisztus személyének isteni titkához kapcsolódik. (…) miközben megosztja a keresztyénséget a Mária-tisztelet és a Máriáról szóló tanítás különbözősége, össze is köt a bibliai Mária alakja, akire mindannyian tisztelettel tekintünk.
…Luther igen bensőségesen szól Máriáról, ami kitűnik a nevekből, amelyekkel őt illeti: „a magasztos Szűz Mária”, „a Szent Szűz”, „Krisztus szelíd anyja”, „Isten anyja”(…). „Jogosan nevezik ugyan az Ég Királynőjének, de ne túlozzunk, ne csináljunk belőle bálványt, istennőt, aki adni vagy segíteni tud, s akihez könyörgünk és menekülünk, mint Istenhez. Nem ő, hanem egyedül Isten ad mindent, amiről még ezután szólok.” (Luther)
…Az evangélikus teológia (…) a hangsúlyt arra teszi, amit Isten tett Máriával: kegyelmébe fogadta (Lk 1,28. 30). Mária boldog minden nemzedék szemében (Lk 1,48-49), mert Isten rátekintett (Lk 1,48) és ő hitt (Lk 1,45). Ezért áldott az asszonyok között (Lk 1,42). (…) Mária engedelmes volt, az Úr szolgálóleánya lett, amikor az angyal szavára elfogadóan válaszolt: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint (Lk 1,38). (…) Példa és modell az emberiség számára az Isten üdvtervében való részvételre. Ebben az értelemben Mária az egyház modellje: az egyház annak a csodának a helye, ahol Isten igéjét hirdetik és hiszik.
Evangélikus hiányosságok evangélikusok szerint
Mivel a római egyház Mária alakját egyre szebbé, magasztosabbá igyekezett tenni, ezért egy hamis reformátori buzgalomból, hogy Mária alakja ne veszélyeztesse a kegyelem páratlanságát, protestáns oldalon olykor inkább jelentékteleníteni, szürkíteni akarják Máriát. (…) Hogy itt a felvilágosodás hatásáról kell beszélni, amellett szól az is, hogy „a Máriaünnepek olyan korban tűntek el az ünneptartásunkból, mikor az egyház kincse, a biblia s az egész Krisztus-hittan sokat szenvedett az emberi ész s a felvilágosodás szellemi mozgalma és forradalma miatt.” Ezzel elismerjük és sajnálattal állapítjuk meg, hogy Mária eltűnése az evangélikus kegyességből és teológiából megszegényedés.
Mert nem Jézus a példa. Ő a mi Megváltónk; ő valóban felettünk áll és Istenünk, Megmentőnk, aki lejött érettünk a földre, megalázta magát, emberré lett. (…) „Mikor Mária a Magnificatban azt énekelte, hogy őt boldognak mondják majd a nemzedékek, akkor vajon ránk nem gondolt?”
Mi hát az evangélikus Mária-tisztelet?
Nem lehet más, mint visszhangja annak az áldásnak, amelyet Isten Jézus Krisztus anyjára mondott. Hogy pedig mi ezt az áldást meghallottuk-e és magunk is alatta állunk-e, az nem mellékkérdés, hanem az evangélikus igehirdetés központi kérdése (…) Nem arról van szó, hogy Máriát segítségül hívjuk, de ne hagyjon nyugtot az a kérdés, hogy Isten szentjei Máriával együtt miért tűntek el az imádságainkból?”
A fenti idézetekben több olyan gondolatot olvashattunk, ami minket, katolikusokat is megerősít Szűz Mária tiszteletünkben. Valóban igaz, amit egy kedves ismerősömtől hallottam: „Mindennel egyetértünk, amit a protestánsok (pozitív hittartalomként) állítanak, csak azzal nem értünk egyet, amit tagadnak.” A cikk később leírja a reformátori ellenvetéseket, amik miatt nem tudnak egyetérteni velünk például abban, hogy Szűz Mária segítségül hívása fontos az életünkben, és személye több, mint példa számunkra: a Jézus Krisztus által szerzett üdvözülésünkben betöltött szerepe megkerülhetetlen. Bibliát szerető katolikusként meg tudom érteni őket, bár nem értek egyet velük. Mégis találónak tartom ötletes megjegyzésüket, mely mindenképp elgondolkodtató:
„Ha az evangélikusokról kissé bombasztikusan az mondhatjuk, hogy a Fiú mellől eltűnt Mária, akkor a római katolikusokra nézve ugyanígy azt állapíthatjuk meg, hogy Mária mellől eltűnik a Fiú.”
Ne hagyjuk, hogy Mária mellől valaha is eltűnjön a Fiú! Emlékezzünk mindig rá, hogy Mária nem Isten, még akkor sem, ha katolikusként helyeseljük a szentekhez való könyörgést, akik közbenjárhatnak értünk a mennyben (vö. 2Makk 15,12-16 és Jób 33,22-30). Ezt a katolikusok szinte a kezdetektől kimutathatóan hitték (ld. a Decius (Kr. u 249-52), vagy a Valerianus (Kr. u. 253-260) féle keresztényüldözések idején keletkezett Mária fohászt: „Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Szülője”).
Most pedig fogadjátok szeretettel Kovács Péter gondolatait, melyet a cikkel kapcsolatban feltett kérdésekre válaszolt:
- Kedves Peti! Tudnál egy keveset mesélni magadról? Milyen felekezethez tartozol?
Apa evangélikus lelkész volt (már nem az, hanem tanít), kis koromban annak rendje és módja szerint eljártam istentiszteletekre, nem kezdtem el nyafogni miatta. Nem mondom magamról, hogy „már pedig én evangélikus vagyok és semmi más, de ha tehetem, evangélikus istentiszteletre megyek el. Szeretem a dolgokat racionális oldalról megközelíteni, helyet hagyva a hitnek, hiszen a teljes igazságot ebben az életben nem fogjuk megismerni. Mostanában többször is elhatározom, hogy komolyan veszem Istent és tudatosan az Ő útján járok, de aztán nyakon csípem magam, hogy lelankadtam, aztán megint elhatározom magam, aztán megint nyakon csípem magam, és így tovább. - Melyeket látod a legmarkánsabb különbségeknek a protestánsok és a katolikusok között?
A protestánsok nem imádkoznak sem a szentekhez sem Máriához. Elég Jézus. Példaképnek is. Nincsenek parancsolt ünnepek, nincsenek dogmák, amiket el kell fogadni, ha a felekezethez szeretnénk tartozni. Ezekért nem leszek katolikus. - Mi az, amiben egyet tudnak érteni a protestánsok a katolikusokkal Máriát illetően?
Szűzként szülte meg Jézust és ő nevelte fel, ő hozta meg az áldozatokat érte, és ezért tisztelet jár neki. - Evangélikusként mit gondolsz? Ezek alapján nem kellene Mária példáját jobban hangsúlyoznotok?
Mária példája eltörpül Jézus példája mellett, de ettől függetlenül szép példa. Számomra a példaképek csak abban segítenek, hogy nem lehetetlen Jézust követni, de hogy hogyan kövessük, az valamilyen szinten egyéni, hiszen nincs két egyforma életút. Végsősoron akkor követem Jézust, ha szeretem őt, és szeretni nem lehet megtanulni a példaképektől. - Látsz lehetőséget arra, hogy Mária nagyobb helyet kapjon a protestáns gyülekezetekben?
Szerintem ez gyülekezettől is függ, hogy milyen hangsúlyt kap Mária. - Hogyan tekintesz az idei táborokra? Te mire hegyeznéd a hangsúlyt Máriát illetően?
Tavaly voltam először, nagyon tetszett a ,,Jézus” téma. Idén is jövök, de még nem látom pontosan, mennyire tudom majd feldolgozni a témát. Én arra, helyezném a hangsúlyt, hogy ő az anyai gondoskodás szép megtestesítője.
Áldásos, kegyelmekben gazdag tábori készületet kívánok minden protestáns és katolikus testvérnek!
Kis Domonkos
