-Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy…
-Igen?
– Ne szakíts félbe, Uram, imádkozom!
-De te megszólítottál.
-Én, Téged? Oh, nem, tulajdonképpen… mi ezt így imádkozzuk: Miatyánk, aki a mennyekben vagy….
-Igen? Már megint megszólítottál, hogy beszélgess velem? Tehát miről van szó?
-Szenteltessék meg a Te neved…
-Komolyan gondolod?
-Mit kell komolyan gondolnom?
-Hogy valóban meg akarod-e szentelni a nevemet. Mit jelent ez?
-Azt jelenti… azt jelenti… hát Istenem, nem tudom, mit jelent! Honnan kéne tudnom?
-Azt jelenti, hogy te engem tisztelni akarsz, hogy egyedülállóan fontos vagyok neked, hogy számodra értékes a nevem.
-Aha. Hm. Igen, így van. Értem. … Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is…
-Teszel ezért valamit?
-Hogy legyen meg a Te akaratod? Természetesen! Rendszeresen eljárok a szentmisére, fizetem az egyházi adót és adományt adok a missziók javára.
-Többet akarok: hogy az életed rendbe jöjjön, hogy a rossz szokásaid, amikkel mások idegeire mész, eltűnjenek; hogy megtanulj másokra figyelni, és másokért gondolkozni; hogy mindenki segítségére legyél…
-Miért pont nekem mondod ezt? Mit gondolsz, hány álszent ül a templomban? Nézd meg azokat!
-Bocsáss meg, azt gondoltam, azért imádkozol, hogy jöjjön el az én országom, és legyen meg az én akaratom. Csak ha Te is azt akarod, amit én, akkor lehetsz a követem.
-Ez már világos. Imádkozhatok tovább? Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…
-Túlsúlyos vagy, ember! A kérésed kötelezettséget takar, tenni valamit azért, ahogy a világon éhező milliók megkapják a mindennapi kenyerüket.
-És bocsásd meg a mi bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
-És János?
-Ne gyere már te is vele! Tudod, hogy nyilvánosan lejárat, hogy minden alkalommal olyan arrogánsan viselkedik, hogy már dühös leszek, mielőtt egy leereszkedő megjegyzést tesz. És ezt tudja is! Nem vesz komolyan, az idegeimen táncol ez az alak…
-Tudom, tudom. És az imád?
-Nem úgy gondoltam.
-Legalább őszinte vagy. Jó neked ilyen sok keserűséggel és elutasítással élni?
-Beteggé tesz.
-Én meg akarlak gyógyítani. Bocsáss meg Jánosnak, és én megbocsátok neked. Akkor az arrogancia és gyűlölet János bűne és nem a tiéd. Talán vesztesz némi pénz; biztosan vesztesz egy darabot az image-edből is, de ez békét hoz a szívedbe.
-Hm. Nem tudom, hogy le tudom-e győzni magam…
-Segítek neked.
-És ne vígy minket a kísértésbe…
-Semmit nem teszek szívesebben, mint ezt. Kerüld azokat az embereket és szituációkat, amiktől kísértésbe esel!
-Hogy gondolod?
-Ismered a gyenge pontjaidat: barátságtalanság, anyagiasság, szexualitás, agresszió, neveltetés. Ne adj a kísértőnek lehetőséget!
-Azt hiszem, ez volt a legnehezebb Miatyánk, amit valaha imádkoztam. De most először volt valami köze az életemhez.
-Szép, haladunk előre. Imádkozd nyugodtan végig!
-Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.
-Tudod mi az, amit nagyszerűnek találok? Ha az emberek, mint te, elkezdenek engem komolyan venni, valóban imádni, engem követni, azért, hogy az én akaratomat tegyék. Ha észreveszik, hogy az én országom eljöveteléért végzett munkálkodásuk végül is boldoggá teszi őket.
-Amen.
