Egyéb

Ki vagyok én? – Identitásunk 2.

Isten gyermeke vagyok

Isten alkotott meg, anyám méhében ismert már

„Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem. Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. „(Zsolt 139, 14)

Függetlenül a szülők akaratától, Isten az első pillanattól, a teremtés első pillanatától akart engem. Az én boldogságom (üdvösségem) miatt alkotta meg a csillagokat, hogy létrejöjjenek az elemek, amelyekből testemet szőtte. Megalkotta a levegőt, a vizet, a földet, ittlétem feltételeit. Életre hívta a növényeket és az állatokat, hogy otthonom lehessen a Föld. Az egészen apró részletekre is odafigyelt, csak gondolj a tavaszi virágokra, vagy az őszi szürkeségben felragyogó falevelekre, egy kutya hűséges szemére vagy egy poénra, amit csak ketten értünk, de egész napra jókedvet csinál. Mennyi jele van körülöttünk és bennünk Isten szeretetének!

Terve van velem

„Lelkem ismered a legmélyéig, létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem, szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük.” (Zsolt 139, 14b-16)

Isten ismer bennünket, jobban, mint édesanyánk. Sokszor nem értjük magunkat, de Ő pontosan ismeri indítékainkat. Ő látja, mi rejlik bennünk, kik vagyunk. Ő álmodott meg minket, és boldogságunk (üdvösségünk) mértéke attól függ, mennyire közelítjük meg azt a személyt, akinek Isten gondolt ki minket.

Hogyan ismerjem fel ezt a tervet? Hogyan nőjek túl korlátaimon, illetve mikor kell elfogadnom azokat?

Megszólít

Isten megszólít. Ezerféleképpen.

Van, hogy egy eseményben, amitől az életed száznyolcvanfokos fordulatot vesz.

Caravaggio: Pál apostol megtérése a damaszkuszi úton

Vagy egy másik emberen keresztül szólít meg.

Van, hogy a természetben járva érzed meg Isten létezését.

Valószínűleg veled is megtörtént valamilyen formában. 

Meghív

„Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. … Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal. Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e, és így nyugtatjuk meg színe előtt a szívünket.” (1Jn 3, 17-19)

Meghívást kaptunk Isten országába. Ez életünk beteljesedését jelenti, az üdvösségünket. Ugyanakkor feladatot is kaptunk Isten országának építésére. Ez a feladat azonban örömünk forrása.

„Az én igám édes, az én terhem könnyű.” (Mt 11, 30)

Hazavár

„Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya! A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei.” (Róm 8, 14-17)

Bár a tökéletességre törekszünk, sokszor méltatlannak érezzük magunkat, hogy Isten országának fiai legyünk. Isten atyai szíve hazavár. Jézus a tékozló fiú történetével biztat minket.

Nem bűneik szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza. Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan nagy irgalma az igazak iránt. Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket. Ahogy az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik.” (Zsolt 103, 10-13)

Mennyei Atyánk azonban ennél sokkal tovább ment szeretetében:

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3, 16 )

„Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya! A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei.” (Róm 8, 14-17)

„Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek.” (Jn14, 1-2)