Karácsony előtti sűrű hóesésben,
Angyalok érkeztek, pompás fényességben,
Csillag-járművűkkel, előttem landoltak,
A nagy fékezéstől, a sarokig csúsztak.
Szeretettel jöttek, ajándékot hoztak,
Lelkük fényeiből, bőséggel osztottak,
Hoztak élő fenyőt, egy kicsiny cserépben,
Csillogó kalárist, rajta és a szívben.
Egy kedves hóembert, melegbe öltözve,
Nyakát színes sállal, jól körbe kötözve,
Díszes kis zacskóban, sok-sok szaloncukor,
Zöld bundás Mikulás, játékokat hozó.
Kirakva sok fotó, szép nyári emlékek,
Melyek a bensőnkből, soha el nem tűnnek,
Jaj, csak ne kerüljön, közibük zavaró,
Fájó történések, soha el nem múló.
Végül, kíváncsiság, tetőfokára lép,
Óvatosan bontom, bár nem láthatom még,
Majd előbukkan Ő, kedvenc íróm műve:
Ez az Örömkönyv, a Müller Péter könyve.
Ó, mily meglepetés, kellemes az érzés,
Távolból kifénylik, a nagy felismerés:
Lássuk már be végre, hogy testvérek vagyunk,
És testvéreinknek, csak jót akarhatunk.
Kinyithatom végre, e fontos Alkotást,
Legyen az Íróján, mindig Istenáldás,
Oldalszám kilencvennégy, máris olvasom:
Annyira tetszik, hogy ide is írom:
„Az ember egy porszem, nem látja senki,
S e porszemnek kell mégis embernek lenni!
Ha vérzik a szíved és fájdalmad nagy,
Ember légy mindig, és ember maradj!”
Csodák jönnek-mennek most az életemben,
Nem tűrök meg rosszat, már a közelemben.
Adj Mindenség Ura, nekem ehhez erőt,
Hogy segítségeddel, mindig legyőzzem őt.
Kedves vendégeim hamar eltávoztak,
Szeretet-csomaggal, magamra is hagytak.
Most aztán eltelve, testben és lélekben,
Várom Szent Karácsonyt örömben, békében.
Dóri unokám volt az egyik kisangyal,
András meg a párja, lelkével, vigasztal.
Adj Jó Uram nekik, boldog, hű életet,
Olyan legyen a vég, amilyen a kezdet!
Csodás meglepetés, volt a látogatás,
Magányos lelkemnek, valóságos áldás,
Mindűknek kívánok, boldog együttlétet,
Égi varázzsal telt, Karácsony-ünnepet.
